Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

ded tapasztalások külön színezéseinek (nnance), mellyeket senki nem érezhet, 's ekép senki nem is találhat fel olly körülállásosan 's minden részletekben, mint a' színjátszók és nézők. Igy p. o. nem csupán az építőmester ügyessége kívántatik meg valami gyárépítésre, hanem a" gyámok értelme is, meilyhez legjobban csak é tod, — *s igy minden használandó épületben ; minek következésében, ámbár soha nem építettem színházat és soha nem voltam színjátszó, még is némileg competens bírónak zem magamat szinház - építés dolgában , minthogy nem csak néző hanem figyelmes néző 's kémlő valék, pedig nem csak a' Játékszín hanem a' külön színházak körül is, minthogy régóta hordom azon forró kivánatot keblemben "Bár volna nekünk Magyaroknak is valahára állandó szinházunk." Tapasztalásom e részben —- minden tnlcsapongó szerénység nélkül legyen mondva — nem csekély, ?

s minden theoriát félretévén csak ezen két egyszerű de igen természetes 's ekép bizonyosan józan alapon nyngszik "Valyon miféle színházak vonzottak legerősebben magokhoz, 'smillyenekben érzem magamat legkellemesebbül; és millyfélékhez tódult a' sokaság is legszámosabban 's leggyakrabban ?

3i E' két feladás analysisa pedig arrul győzött meg, hogy korántsem hatott kirekesztőleg a' színdarabok helyessége 's színjátszók érdeme se rám sem a" sokaságra illy jóltevőleg.