Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

olly darabokat látni, mellyek nem annyira szem és fülcsábítók, mint inkább sziv 's kebelér­deklók; tehetségünket sem fogja kimerítni, ugy hogy szoros renddel még egyebekre is fogunk időszakként áldozhatni 's a' t. Ha itt közbevetőleg meggondolom, men­nyi okokat halmoztam egymásra, hogy egy igen nagy, pompás és fényes szinház építését 's fen­tartását némileg gátoljam; valóban akaratom ellen is mosolygásra, de ugyan keserûV mosoly­gásra , fakadok; mert hogy igen Ys sok pénz gördüljön nálunk össze olly tárgyra, mellynek dividendje szinte csak morális , attul tán nem igen kell rettegni; midőn én inkább attul tar­tok, igen is k eve's fog egybefolyni - --; fel de­rítendi ezt egyébiránt legjobban az idő Î bár ne volna igazam ! — De ha valaki azt tuda­kozná tőlem — mint sok tán teendi is : — valyon hát minek fárasztottam az Olvasót annyi szük­ségtelen okoskodással, ha a J tehetség parányi­sága ugy sem enged egyebet mint szerény vá­lasztást? akkor ím igy felelnék: 'Köztünk igen sok éppen nem tud számolni, minek követke­zésében nem ritkán zablát ragad az ábrándozás, és sokaknál százszorta nagyobb az akarat mint a' tehetség, a' mit mindennap tapasztalunk, 's közbevetőleg legyen mondva, igen félek, a'most kérdésben lévő Pest és Buda-közti állóhid tár­gyában is fogunk tapasztalni ; mi tán a r Iegbi­zonyosb megsemmisítő, vagy is inkább u Semmi

Next

/
Thumbnails
Contents