Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

házak , általányosan véve, vagy igen nagy gyámolt kivannak, hogy némi dísszel 's egybehangzással tarthassák magokat fen — a* mi ünnepi szagot terjeszt — vagy nem kellemesek, 's csak ritkább esetekben kivétel 's ünnep gyanánt látogattatnak meg: midőn kisebb színházak, hol meleg van télen, hűs nyáron, 's hol ugy szólván mindenki odahaza érzi magát, a' mindennapi összetalálkozás helyei szoktak lenni. 'S ha nem csak a' nagy párisi, londoni 's a' t. publicumot, hanem magunkat kérdezzük , tagadhatjuk e, hogy inkább von magához egy kis csinos és alkalmas szinház, hol odahaza vagyunk, mint valami otromba szennyes épület, mellyben olly igen szabadon mint valami köz piaczon ülünk, hol se nem igen lát se nem igen hall, de igen is fázik vagy igen is izzad az ember, 's hol kicsi 's rövid mulatságért nem ritkán nagy és hosszú rheumatismust viszen haza. — A' darabok választása is nagy tekintetet érdemel. Igen nagy színházakba ollyanok illenek, mellyek inkább érzékinkre mint szivünkre 's elménkre hatnak ; olly darabok, hol több a' pompa 's lárma mint az elmés szózat, költői felemelkedés 's mesterséges actio. 'S valyon illyes darabok adása nem múlná e fel mai tehetséginket ? Minden bizonnyal ! Mert azokhoz nagy személyszám, drága ruhatár, költséges világítás 's tb. i. kívántatik. De ha volna is elég tehetségünk illy költségeket állandólag elbírni, 's a' nézőknek