Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

szellem, mondom, melly soha nem engedi, hogy por, sár 's a' t. csak két napra is gyűljön öszsze, hanem mindennap, minden órában eltávoztatja azt, a'mi morális szeplőn kivül emberlétünket tán legfájdalmasabban nyomja — t. i. a' mocskot! — mert igy, 's csak igy lehet némileg tisztább világban élni. Ezen hely választási előzményekbül azt következtetem, hogy az építendő magyar színháznak olly helyen kellene rakatnia, mellynek választása által Pest kellemei 's szépsége is lehetőkép legsikeresebben magasíttatnának; mert mint mondám, egy tárgybul több haszon is eredhet, köz épületeknek fekvése pedig legha'hatósabban járul egy város több vagy kevesebb kellemihez és szépségéhez, r

s ekép kötelességünk egy úttal kettőt érnünk. Ugyan is legelőszőr és közvetlen, hogy magyar Játékszín fenálljon ; 's aztán közvetve, hogy az arra szolgálandó színház lehetőkép legbizonyosabban és legszaporábban segítse a' fő város keilemit és szépségét előmozdítni. Ezt azonban sokan éppen azon systema által hiszik elérhetni legbiztosabban, melly eddig a' magyar Játékszín felállítási erőlködéseiben szolgált, de mint a' tapasztalás .mutatja, nem igen jó szerencsével szolgált; t. i. a' divergentiale systema által, melly szerint ide amoda 's éppen oda látunk rakatni köz épületeket, hol eddig nem volt semmi 's