Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

tekintetbe nem vétele, mondom, a' fentebbi igazságok vak pártolása, a' mibttl egyoldalúság ered ,* okozza az e' részbeni értelem parányiságát; mellynél fogva nem csak itt köztünk, hanem régibb nemzeteknél sincs elismerve az országiásnak azon három talpköve , mellyeken a' közönség legnagyobb élet 's mozgás közt, legvaíódibban éri el állandó hasznát , és koránt sincs elismerve az azok-közti józan idomzatu irány, mellynek hi ja megint az életet gyulasztja hyperstheniáia, 's a' rendes mozgást hozza ingadozásba. Ezen három alap és az azokközti irány pedig — rövid szavakkal mondva — semmi egyéb, mint hogy gondolkozásra 's combinat tóra a? legnagyobb r ész szóiittas s ék fel $ d* már «' tanácskozó test száma bizonyos határt ne hágjon át ; a' végbehajtó hatalom száma pedig lehető legkisebb legyen. Hol ez szorosau fenáll, ott teli élettel, de rendesen forog a

1 köz erőmű ; hol ellenben a

1 nagy rész nem gondolkozik s nem combinál, de viszont igen sok vesz részt a

1 tanácskozásban, 's igen sokan is akarnak végrehajtók lenni, ott vagy soha nem lép semmi is életbe, vagy ha rövid időre belé lép is , abbui csak hamar megint kilépni kénytelen. Ha igen kevesen gondolkoznak- *s combinálnak, akkor hihetőleg nem fejlenek ki a'dolgok olly tökélyre, mint ha többen forgatnák azokat fejőkben; de ha viszont igen sokan tanácskoznak egy egy felállítandó tárgyról, akkor