Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)
megint a! tanácskozatnak nem lehet gyors és helyes következése ; 's ha végre az exequeasek nem felette kevés számúak 's tökéletesen elválasztva nincsenek a' tanácskozóktul, akkor megint elsózott leves, kiöntött gyermek, eldűlt intézet, elvesztett csata szokott a' vég nyereség lenni. Már milly idomzátban álljon, helyes egybehangzás okáért, egy egész nemzetnél a'gondolkozók, tanácskozók 's végrehajtók egymáshozi száma : az egy felette szövevényes kérdés, mellynek megfejtésére itt sem idő se hely sem ok most nincs ; és igy egyenesen csak arra szoríthatom vélekedésemet, hogy egy Pesten felállítandó Játékszín megalapítására, az érintett alapok-közti józan idomzat, Ítéletem szerint, csak az lehet, ha e' tárgy-körüli gondolkozás* ra 's combinatióra a' haza minden lakosa felszólíttatik, vokssal pedig csak az bir, ki vagy maga tesz le 500 pengőt, vagy azok képviselője, kik összesen 500 pengőt hordnak egybe, Y ha a' végzések tüsténti "s pontos teljesítésére, minden hatalommal, de felelet terhe alatt ruháztat ik fel egy Igazgató's hét választottsági tag. Indirecte illy módon az egész ország befolyhat a' tárgyra; mert & köz vélemény nagy hatalom mai időkben; 's ekép még a' társaságon kívül is lehet a' dologra behatása akárkinek , ki ahoz jól ért 's velősen tud szólni hozzá. Azok pedíg, kik adakoznak a' tárgyhoz,