Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

suiy parány isága nem engedi a

1 nagyobb résznél a' józan számolást, mellynek következésében legcsekélyebb városunk is azt gondolja : ugy lesz előbb Játékszíne,. ha közvetlen magáért 's magárul gondoskodik, nem pedig közvetve, azaz: valami egyesítő középpont tökéletes kifejtése után. 'S ekép nem kész a' nagyobb rész tetemesb áldozatokat tenni egy olly tárgyra, melly az ő itélete*szerint nemcsak nem szükséges, de nem is hasznos, vagy mellyet szaporábban gondol felállíthatni, ha azt száz alapokra 'íja egy-, szerre, mintha előbb egyetlenegyre állítná, 's igy nem hihető , hogy 200,000 pengő forint mai időkben tüstént egy pontba folyandna össze. Mind ez ellen azt lehetne mondani "Nem kell 200,000 pengő egy tökéletesen

's tartóslag felállítandó Játékszínre ; azt kevesebbül is el lehetne rendelni." Én azonban azt hiszem : kevesebbet általában nem lehetne számlálni ; minthogy 100,000 pengő forint fundus-vételre, építésre, belső bútorozásra, scenák festésére, ruhákra 's a' t. ugy is olly csekély somma, hogy azzal felette takarékosan kellene bánni, 's az egészet éppen nem a' Luxus, hanem Szerénység törvényei szerint lehetne csak elrendelni ; 100,000 forint kamatja pedig, t. i. 6000 forint bizonyos jövedelem aligha elég lenne azon veszteségpótlásra, melly illy intézetbül "s kivált eleinte a' legszörosb gazdaság mellett is eimulhatlanul háramlani szokott.