Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

'S ha valaki azt kívánná tőlem, legyek kezes hogy 200,000 pengő forint után apodictice feláll Pesten tartós Játékszín ; semmi esetre nem akarnék azzá lenni

s minthogy megvallom, jövedelmének nagy részét, melly fentartására szükséges, a' jó szerencsétül *s idő szeilemétül várom, — a' mi okbul nem pedantismus miatt hanem inkább könnyelműségért vádoltathatom 's igy, ha már a' 200,000-nyi sommában módosítás tétetnék, azt inkább nevelni mint csorbítni tanácslanám , minthogy valami oliyasnak, a' mi hihetőkép tartóslag fel is állhat, egy kis időt áldozni ugyancsak lehet, 's ezt cselekedni felette józan is. Ulyféle volna tán egy ellenkező megjegyzés "Játékszínre a' közönségnek forró vágyánál fogva nem csak 200,000 pengő fog kerekedni egybe, hanem annál sokkal több is, feltéve hogy az hathatósan pendíttetnék meg 7

s bíznék is az igazgatóságban a' község." Itt is kételkedem erősen, de nem azon, hogy az egyesült hazában ne kerekednék össze 200,000 forintnál több, itt, ott, amott 's mindenütt állítandó, elősegélendő, gyámolandó 's a' t. szin társaságokra, és ha bízni is lehetne, és ha, meg ha - - - -, hanem azon, hogy egy illy nagy somma mostani körülményinkbeh egy Pesten aikotandóra folyjon össze! Nehogy azonban olly dolgokrul okoskodjunk, mellyekrül előre bizonyosat nem tudhatni, tegyük fel, hogy a' 200,000 forint egy Pesten alapítandó