Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

várnak 's a

1

1. 's a't. pédig csak indirecte, azaz Buda-pest közbevetése által; a' minek főveleje im ez: "Sadaháai sikerre legkedvezőbb körülmények 's tetemes áldozatok kellenek; Illyéseket kül nemzeteknél a* kormány tön; erre nekünk Magyaroknak most még reménységünk tán nem lehet; mi pedig felette sok jő tulajdonokkal, de pénzzel általában nem, de még hitellel sem birank ; *s ekép Buda-pestnek népességét, az ottani egybefolyást 's fővároshoz kötött elsőségét, szóval : kedvező körülményit kell használnunk , 's egy garasig minden e' tárgyra szánt adakozásinkat oda halmoznunk fel, mert csak így 's nem máskép lehet állandó Játékszín Buda-pesten *l csak így és nem máskép támadhat lassanként Pozsonyban , Sopronban, Debreczenben, Temesvárott 's a' t. 's a' t. tartós színház." Hogy eddig nem választatott középpont: ez volt t

tehát egyik főhiba ; mellyet azonban az által orvosolhatni tüstént, ha ezentúl éppen az ellenkező eszközöltetik *s Buda-pest tétetik azzá. Ha ez helyes, azon tanáccsal folytatom theoriámat, hogy a' Játékszín közvetlen alkotásában 's elrendelésében is annak éppen ellenkezőjét cselekedjük, mint a' mit abban mái napig tevénk. Eddig, ha volt egy kis fundusunk, nem tudtuk bevárni az időt; hanem jó remény fejében — mellynek azonban legkisebb hihetőségi alapja sem volt — megkezdettük a' munkát: égett is a' szalmatüz magas