Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

lánggal egy darabig, de megint elaludt. Ha ezt elkerülni akarjuk, hagyjunk fel képzelgéssel, ábrándozással, éretlen viszketegségekkel, vegyük ebben is ismét a' száraz számolást kalauzul, 's ne kezdjünk semmihez, míg olly somma nem gyül Össze, melly a' tárgynak kétségtelenül megfelel. Uly módon bizonyos czélt érünk; 's ehez semmi sem kell, mint jó Systema és erre állított férfiul állhatatosság ; a' minél azonban ritkább az ég alatt nincs. 'S ha azt mondom , olly nagy sommának kiszerzésçhez, melly egy tökéletesen felállítandó Játékszinre szükséges volna, semmi egyéb nem kell, mint jó Systema 's férfiúi állhatatosság : ugy hiszem, nem csalatkozom ; mert hogy valami kezdetre bizonyos áldozatok csak fognak tétetni, akármilly csekélyek is, azt nem kétlem ; 's igy a' legkisebb adománynak kamatozás - általi szaporodása is eléri végkép azon sommát, melly jó rendezetü 's állandó Játékszinre megkívántatik. * Hattal száztul, ha kamat kamatra adatik, minden tőke 12 esztendő alatt kétannyira nő; 's ekép 108 esztendő alatt 20 ezer forint 10,240,000 forintra nőne. Már hogy 20,000 forintnál tán többet is összesíthetnénk ezen tárgyra, ugy hiszem nem igen merész feltétel ; 's midőn korántsem kellene egy kis de józanul combinait kezdetre 10,240,000 forint: azt tehetni bátran fel, hogy