Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

mit mi végbevinni nem tudunk, szerencsésbeknek uj szeplő nélkül engedni át. "Hihetőleg bizonyos sikert nyerni, vagy semmi ujat nem kezdeni:" ím az, a

1 mi közé vagyunk állítva. És ezt tán ugy érjük el legbiztosabban "ha annak) a' mit e' részben tettünk már, szinte mindenben ellenkezőjét eszközöljük!" — A' czél nem kevésb és semmi egyéb mint hazánkat a

1 Játékszín kellemi ben "s hasznaiban részesíteni általában. De ennek létesítésére eddig valyon milly planum szolgái* ? Fellobbant a' tárgy ; rakatott elv ; szedetett pénz, itt, ott, amott és szinte mindenütt; eltanácsoltattak órák, napok, hetek: de egyesítő planum, convergens systema nem volt ; 's ím ezért, éppen ezért sehol sincs 's nem is lehet valódi siker. Ebben is, mint mindenben, a

1 szerencsétlen divergeiitiale systema, vagy jobban mondva, "systema - nélküliség" volt a"

1 nagy szétbontó r

s gyászos megsemmisítő vagy is inkább : az ébredő életet már bölcsőjében kegyetlenül elfojtó! Magyarországban egyetlenegy színházat alapítni, egyetlenegy színész társaságot dotálni, 's az egész 10 milliói népesedést örökön örökké csak illy nyomorult kapcs által kötni össze mind azzal, a' mi szép és nemes szokott Múzsák és Bájak közt fakadni, valóban olly egy törpe kívánat, hogy annak kielégítése végett — én legalább — éltemnek egy napját sem akarnáui