Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

felszentelni, ha t. i. "Minden fáradozásnak lehető vég sikere csak egy álló színházra, csak egy társaságra szoríttatnék." Saját kivánatom tehát, ugy mint e' részben akármilly nagy szemvedelmüé, oda járul "Volna bár minden nagyobb varasunkban olly színház és társaság, inelly biztosan fen állhatna, *s ez által lépcsőnként olly tökél}.e fejthetné ki magát, hogy midőn szűnőráinkat keltemteli elvarázslaná, érzelminket , izlésinket, szokásinkat nemesitné , idomít ná , józanít ná egyszersmind." Erre kell törekednünk. De ezt mindaddig csak távolrul sem érendjük el, míg az eddigi cselekvésmódnak éppen ellenkezőjét nem választjuk, t. i. míg a' helyett, hogy egyszerre több Játékszint segítgetnénk elő, itt is ott is fáradoznánk 's munkálkodnánk, "Minden etárgyra szükséges és bennünk lévő tehetséget egy színház-állításra 's egy társaság tökéletes fentartására nem egyesitűnk." Óhajtásom: Számosb Játékszínnek létrehozása ; javaslatom pedig ennek elérésére : Egyesült erővel mindenek előtt egyetlenegyet hozni tökéletes rendbe, 's aztán egy másikat; azaz: nem több követ emelni egyszerre, hanem egyiket a' másik után. Adományábul kiki bizonyos osztalékot — dividendet — vár, csakhogy egyik inkább morális részvényt kivan, másik pedig inkább physikai után eseng. Már milly idomzatban áll-