Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Szegény ember ! azt hitte a magyar nyelv rosz, pedig csak az ő kiejtése volt hibás. M.-Szigeten létünk alatt megtekintettük a gazdag sóbányákat, melyeknek üregébe leszállva bámulat s áhitat lepte meg keblünket; megnéztük vadregényes tájait a környéknek, nieg Kabolapojana fürdőhelyet ; eltelve a természet nagyaeg* rű sgépsRgoivel, Kolozsvár feló útnak indultunk, hajnalban megindultak szekereink, a hegyes vidék gátolta némileg gyors menetüket, leszálltam s gyalog előrehaladtam, nyolez óra tájban jobbfelől megláttam a harmatcseppek tői tündöklő málnabokrokat a rengeteg erdő szélén, ez becsalt a bokrok közé, szedegettem, de beljebb mindig szebbek mosolyogtak felém, mindig beljebb hatoltam, míg végre szedegetés közt valami csamcsogást veszek észre közelemben, odatekintek, hát egy bozontos medve (de nem a szigeti „medvék") velem együtt Ízlelte a málnát, — én sem vettem tréfának — szép csendesen kifelé vonultam, nem lévén kedvem medvével reggelizni. Kolozsvárra harmadnapra szerencsésen megérkeztünk, régi ismerőseink örömmel fogadtak, nem telt el öt perez, szállodánk tele lett látogatókkal, ki sem mehettünk aznap a városba, együtt vacsoráltunk, volt kérdezősködés , nem győztünk felelni. Sorba kellett elmondanunk vándorlásunk jó és rosz fordulatát, velünk Örültek, hajó ment dolgunk, velünk búsultak, jobban mint mi, ha roszul folytak dolgaink. — Másnap ügyeink után láttunk, a színház azonnal rendelkezésünkre adatott, s néhány nap múlva megkezdtük előadásainkat — nem akarok aprólékos részletekbe bocsátkozni — színházunk mindig látogatott volt, úgy annyira, hogy egész nyári veszteségünk útiköltségekkel együtt bőven kárpótoltatott, s midőn bucsú-előadásunkat hirdettük, a mindenrendű közönség óhajtotta ottmaradásunkat, én tanácsoltam is hogy maradjunk, mert volt még-két operánk, melyet a kolozsvári közönség nem látott, de boldogult Szentpétery barátom leszavaztatott , mondván — igen hosszú lesz az út Kolozsvártól Kassáig, Debreczenben pedig eltölthetjük a hátralevő két hetet. — Elindultunk tehát Debreczenbe, ugyanazon szekereseket fogad-