Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

székem legyen, értik? érti-e korcsmáros?" „Meglesz!" feleltünk egyszerre ! — s azzal távozott, én futottam a másik medvéhez, bejelentendő a történteket — „No lássa, jó volt tanácsom, szép móddal lehet megtánczoltatni ezt a medvét ; és most azt javaslom, tegyék az ő székét az első sorba, az enyémet a harmadikba, nehogy meglásson, különben soha sem jön előadásra",— úgy lőn minden, a hogy az alispán tanácsolta, az első sorba kényelmes divánt tétettem, a harmadik sorba három párnás széket, s így a két „medve" megelégedett. Az administrator másnap elutazott, és csak más vasárnap estefelé érkezett meg, elfáradt az úton, korán lefeküdt ; mi akkor a „Bűvös vadas z"-t adtuk, az első felvonás után jön egy huszár azon rendelettel, hogy az administrator betiltja a lövéseket, és a boszorkányos tüzijeleneteket, mert nem tud alunni, — jelentem az alispánnak, ki jelen volt az előadáson, kérdem — „mit tevők legyünk ?" — felelet : „végig kell játszani a darabot minden tűzijátékkal és lövésekkel, a közönséget nem lehet lúddá tenni, mert befizetett, a policzia pedig engem illet nem a medvét." — Mi folytattuk a játékot végig, de másnap az administrator szétszedette a színpadot, s mentségemre azt felelte : „itt én vagyok az ur, nem az a medve." — Az alispán értesülvén az egész dologról, a nemesek udvarán —

; mely az administrator hálóterme közelében volt — vagy 6 lépésnyire, — még azon héten egy nagy fabódét építtetett számunkra, „itt nem parancsol a medve, itt én vagyok az ur, itt nem is fizetnek önök Öt forintot minden előadásért;" — itt tágasabb helyünk volt, mi nagy hasznunkra szolgált, kivált megye-gyűlés alkalmával ; így tromfolta meg egymást a két medve. Egy vacsoránál ült mellettem egy hivatalnok a szálháztól, ki minden előadásunkon jelen volt, de mindig németül beszélt, kérdem tőle: „miért nem beszél magyarul?" — „Das ist eine schreckliebe Sprache, die Ungarische ! ich bin schon 25 Jahre hier, ich kann es doch nicht erlernen, — „wie so?" —

„

w

i

e 30

? „eöt" ist eins, „eöt" ist fünf, ,.fédege

w ist schwarz (fekete), „fédege" ist eine Haube (főkötő) und „Fédege" (Fekete) heist der Controllor beim Salzamt, wie soll man da gescheid werden?"

—