Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

annál a medvénél ?" —. kérdi tőlem. — ,,Nera tudom kit ért a tekintetes alispán ur?-' —„Azt a kamerálts igazgatót" — „kötelességemnek tartottam először is tekintetes alispán urnái tisztelegni, s engedélyért folyamodni" — e nyilatkozatomra eddigi mord ábrázata szelídebb lett. — „Jól van, a mit részemről tehetek bizton megnyughatnak, hogy tenni fogok, hanem önjavukért menjen el ahhoz a medvéhez is, különben sokat árthat maguknak'

1 — megköszöntem jó tanácsát magamat, ajánlva távoztam, és siettem — nehogy a medvét elszalaszszam — a kamerális directorhoz, bejelentvén magamat, szintén pártfogását esdekelve, átnyujtám ajánlólevelemet, első szava is , mit hozzám intézett — „volt-e már annál a medvénél?" — nem tudtam hirtelenében, magát érti-e, vagy más valakit — „nem tudom, kit ért Nagyságod?" — ,;no azt a medvealispánt" — ,,első kötelességemnek tartottam Nagyságodnál tisztelegni, és pártfogásáért esedezni" — „így jól van, találtak-e már játszásra aikalraas helyet?" — „itt átellenben a karaerális fogadóban, hol szállva vagyunk, a tánczterem a mellékszobákkal alkalmas, s tán a közönség számára is elég tágas volna, de sajnos, mert igen drágára tartja a fagadós" — „mit kivánt a semmirevaló?" — „15 forintot minden előadástól" — „a gazember! jöjjön velem , mindjárt rend beszedem a semmirevalót" — ő ment elöl, hogy a honeuröket megadjam, én oldalt egy lépéssel hátrább, két kamerális huszár utánunk ; -i— a fogadós messziről látván jöttünket, a kapu előtt tisztelgett baromi alázatossággal, de a praeses tekintetére sem méltatva parancsolá a tánczterem megnyitását ; oda belépve — „nos barátom jó lesz-e?" — „igenis nagyságos uram" — „hát a szobák mire kellenek ?" — „öltözőnek nők és férfiak számára" — „jól van; a színpadhoz a mennyi gerendáks deszkákra szükségük lesz, adják be Írásban, azokat ingyen szolgáltatom önöknek a szálháztól, a terem és szobákért fognak fizetni minden előadástól 5, azaz öt forintot, — érti-e korcsmáros?" — ki egész alázatossággal, de annál szomorúbb arczformával igent biczentett. ,.Mikorra készülnek el?" kérdé az administrator. — „Vasárnap lesz első előadásunk." — „Jól van , magam is eljövök, párnás