Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

a várostól jó negyedórányira van a fürdő, gyönyörű házsorok kertekkel ékesítik, szép sétatér, melynek közepén a vasas gyógyforrás, nagyszerű kávéház és étterem, hol bálok is tartatnak; hajdan igen látogatatott lengyelek által, kik itt házakat építettek, de most többnyire üresen állnak, ép akkor adtak el egy ily nagy emeletes házat kertestül ötezer forintért, holott a ház építése legalább negyvenezerbe kerülhetett — hiába ! minden mulandó a világon ! sic transit gloria mundi ! — egy más ily glóriája a múltnak a fürdőtől jó félórányira fekvő z borovi váromladék ! melynek tetejéről gyönyörű a kilátás egész Lengyelország határáig, alatta Zborov helység, melynek végén most is fönáll azon száz hársfa, melyek alatt egy históriai manifestum íratott alá. e várról egy monda kering, tán nem lesz érdektelen, ha leirom. A zborovi vártulajdonost meglátogatta egykor valamelyik Rákóczy, s annyira megtetszett neki a környék, hogy minden áron meg akarta venni a tulajdonostól^ de ez semmi áron sem adta, yégre mégis mikor jól felpoharaztak, ebéd után újra szóba jött az alku, mire a vár ura 50,000 darab aranyat kért, de mind egy évben veretteket, Rákóczy : — áll az alku, s mához esztendőre beváltandó, fele a sommának bánatpénz ; elkészítek az oklevelet, aláírták, kicserélték egymás közt, és a vendég lóra kapott kíséretével , s távozott. A vár ura késő bb megbánta ugyan az alkut, de már nem változtathatott a dolgon, csak egy reménye volt, hogy a vevő nem les2 képes egy évben vert annyi aranyat Összeszerezni. Múlt az idő egyik nap a másik után, végre fölvirradt az utolsó nap is, már hajnalban kiáltott a várfokára, nézett a távolba nem lát e porfelleget, de tiszta volt a lég s már üdülni kezdett, midőn déltájban jelentik, hogy Bártfa felől igen nagy porfelleg, és e porfelleg közt nagy lovas csoport látható, úgy is volt, mert nemsokára Rákóczy vágtatott kísérőivel föl a várba, utána számos lovas legény, mindegyik terhelt vezeték lovakat vonszolva. — Itt vagyok barátom, kötelezettségemet beváltandó. Szedjétek le a málnákat, te pedig barátom számláld meg az aranyakat, egysem hiányzik, s mind ez évi nyomatú, a mi meg is történt, a