Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

azalatt megnősült, miről én mit sem tudtam, atyára bemutatá uj anyámat, de én némán állottam, egy hang sem jött ajkaimra, boldogult anyám emléke foglalta el egész valómat, s nem voltam képes második anyám kezét megcsókolni, bár ő azt.felém nyújtotta, atyám dühbe jött, azonnal visszautasított ezredemhez, szóba sem állott velem többé — elindultam vissza, de havi segélypénzem elmaradt, többször irtam könyörögve atyámnak érte, soha választ nem kaptam, adósság is terhelt már, s hogy becsülettel menekülhessek quietáltam, eladtam mindenemet, s kifizettem adósságaimat. Posony ban időztem míg pénzemben tartott, itt ismerkedtem meg hasonsorsú barátommal Kisfaludi Károly lyal, ő még szegényebb volt mint én, már mindenéből kifogyott, nekem még volt annyim, hogy kettőnk számára egy kurta vendéglőben az ebédet előre egy hóra megfizethettem, de mit eszünk jövőben ? a vendéglősné borzasztó rút asszony volt, rávettem, hogy festesse le magát Kisfaludi által, hizelegtem neki, mi rettentő Önmegtagadásba került, végre meglőn az alku egy havi ebédért kettőnk számára ; ez arc/.kép bevégeztével monda Kisfaludi: „barátom ! mióta élek ily keservesen nem szolgáltara meg havi ebédemet*', — de minden roszban van valami jó is, arczképét a kocsmárosné közszemlére tette ki vendégeinek, s e rút kép oly sensatiót csinált, hogy a polgári >

vendégek közöl többen festtették le magukat, családjaikat, s így Kisfaludi barátom több hónapra biztosítva lőn, én pedig mint mukedveíő léptem föl a posonyi színpadon, s nem csekély sikerrel, mert ép akkor jelen voltagráczi színház igazgatója, s azonnal szerződtetett cselszövő szerepekre, annyi fizetéssel, hogy szűken eltengődhettem, elváltam Kisfaludi barátomtól, s azóta nem láttuk egymást, később haliam hogy a bécsi várszínháznál mint costüm-festö alkalmaztatott.—Gráczban pár évet töltöttem, végre egy rokonom, kivel levelezésben állottam atyám haláláról értesített, azonnal hazasiettem, átvettem Örökségemet, megnősültem, s családi boldogságom százszorosan kárpótolta nyomorúságos napjaimat. — Kisfaludi Károly most Pesten tartózkodik, mondám — drámairodalommal foglalkozik, „Aurorát

a szerkeszt újévi ajándokul, és