Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
fest — első drámai kísérletét Bécsben irta „A tatárok Magyarországba n ; ', ezt Feb.érvárra küldötte a megye pártfogása alatt működő színtársulatnak, s azóta több dráma-és vígjátékkal szaporította könyvtárunkat. — Azonnal kiszemeltette Kisfaludi Károly színmüveit, magához rendelte, s mind elolvasta azokat, minden héten egyet tűzött ki előadásra, s nemcsak ő, de az egész közönség örömmel látogatta és hallgatta Kisfaludi műveit, irt is a báró neki, s kérte jönne föl Kassára, szívesen látandja házánál, minden kényelemmel ellátva, évekre, csak jöjjön, — de Kisfaludi sajnálva bár, de betegeskedése miatt nem fogadhatta most el meghívását, talán idővel, ha egészsége javul and. Láttam, hogy a bárónak minden intézkedése társaságunk megalapitására van irányozva, fclszólitottam társaimat egy nyugdíj-intézet alapítására ; tervet is készítettem, mely szerint a tagok fizetésűk minden forintjától három krt. bennhagynak, és én biztosítani, hogy kieszközlendem a bárónál nyudíj intézetünk számára évenkint két előadás jövedelmét, mind beleegyeztek, sőt a báró megígérte más úton is gyarapítni törekvésünket. A magyar tudóstársaság titoknokának Döbrentei Gábornak is irt, levelében társaságunk állapotát rajzolá, kiemelte annak szükségességét, s kérte eszközlené ki, vagy legalább jelölné ki azon utat, mely által társaságunk a magyar akadémia szellemi és anyagi pártfogását megnyerhetné. — Döbrentei válaszolt is, tudtára adván, miszerint akadémiánk még oly állapotban sincs, hogy a maga szükségleteit fedezhesse — de a báró nem nyugodott, értekezett gróf Dessewffy József akadémiai taggal, közölte levelezését, s tanácsát kérte a teendőkre, melynek következtében a báró a magyar tudóstársaság tiszteletbeli tagjává neveztetett.
