Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
gén az egész személyzet hivatott, hosszantartó tapsok tolmácsolták a közönség megelégedését s részvétét, másnap több hazafi fölkeresett bennünket, s kérdőre vontak, miért kívánunk távozni Pestről, holott a közönség annyi részvéttel viseltetik irántunk? felelet, — mert a színház igazgatója felmondott; — de országgyűlés il eg ki volt mondva. ,,A színház-igazgató köteles a színházat minden héten két napra féljövedelem mellett a magyar színtársulatnak átengedni 1 " — ezt mi is tudjuk, utaltunk is reá, de szerződésében e határozatot két szóval megtoldották t. i. „Wenn es rentiert" (ha kifizeti magát), így ők maguk meritek el Grimm igazgatóhoz, alkudoztak vele s végre még három előadást engedett, ha előre 1400 forintot lefizetünk — a pártfogó hazafiak le is fizették értünk, s mi két heti szünet után leróttuk szakmánkat, de az utolsó színlapon nem engedtetett meg kitennünk, hogy utoljára, sőt elbúcsúznunk sem volt szabad a közönségtől, a miért a városi kapitányhoz járultunk megtudni e tilalom okát, azt felelte — nem tartozik nekünk se felelni, se a tilalmat megmutatni, — ez mégis borzasztó, hogy mi hazafiak még meg sem köszönhetjük honfitársaink áldozatait — felelet: — „az csak idíotismus önöktől, hogy itt magukat hazafiaknak mondják" — „de uram, ki hát a hazafi ha én nem ? ki Pesten születtem, hazánk fővárosában ? — felelet: — „Grimm a német igazgató, mert adót fizet." — Fizetett az igaz 2, mondd két aranyat egy évre, ezért birta az egész színházat, benne uri lakást, az egész könyv- s ruhatárt, és díszitményeket Utolsó előadásaink alatt Pest megye rendéi közöl többen bizták t. cz. Fáy András, és Thaisz Adám urakat keresnén ek alkalmas helyiséget a társaság számára, mi meg is történt, alkuba ereszkedtek a régi hét elektor *) bérlőjével — azonnal siettünk tudatni a tts rendekkel, épen megyegyülés volt — de a mint beléptünk, megtámad tatám, miért folyamodunk úti költségért, akkor mikor a megye ittmaradásunkon fáradozik ? — én elbámultam ; az lehetetlen ! én nem tudok róla semmit, — fájda•) „Hét válaaató fejedelem"; czímű «uUloda volt a vdozlutozábaa
