Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

az Ö kötelezettje lettem volna, azontúl szabadon szerződhettem úgy és ott a hol tetszik, de én katona voltam , lemondtam szabadságomról , nem tehettem azt ;*) — ezalatt parancsot kaptam kapitányomtól, hogy másnap reggel embereimmel ne Cremonába menjek vissza, hanem a Pizzigetone előtti keresztúton várjam be az escadront, azonnal búcsút vettem a társaságtól, hogy értesítsem embereimet, kik a szomszéd majorházakban voltak elszállásolva, kardot kötök, s indulok, a mint az úton megyek a kertek között , már jól besötétedett volt, észreveszem hogy a túlsó oldalról valaki nekem rohan, s kezében* tőrt véltem megpillantani, annyi időm sem volt hogy kardot rántsak, hanem hüvelyestül irányzám fejének, hogy összerogyott, hirtelen kicsavartam a tőrt kezéből, s bevonszoltam szállásom udvarára, s katonáimnak épen kézbesítői akartam, midőn a lármára kifutott gazdám, s többen a vendégek közöl, házi gazdám esdeklésére, szabadon bocsátottam, de minden igyekezetem mellett sem voltam képes megtudni ki légyen e gazember. Másnap jókor reggel elbúcsúzván gazdámtól ki igen levert volt, elindultunk Milanóba, s onnan T u r i n b a. . *) É r d a m d ú s veteránunk az első magyar szín- és dal művészet egyik legmunkásabb és legkitűnőbb tagja, mily hazafias phrasist mondhatott volna e helyen mentségéül : például : „hazám művészetét rongyokban is jobban szerettem mint az idegent bíborpalástban" stb. De 6 ezt nem teszi ,• és igen helyesen, mert józanon gondolkozik s tudta, hogy elszigetelt helyzetünkben midőn arról van szó hogy Európa előtt bizonyságot tegyünk életrevalóságunkról, csak köszönettel tartozunk azoknak, a kiket tehetségük oda emel, hogy a külföld előtt bizonyságot tehetnek e nemzet gyermekeinek műveltségéről, arról, hogy itt is aranykalászra méltó dús termőfölde van minden szépnek, nagynak és nemesnek. Azért a jó Öreg ur tiszta homlokát egy perezre se árnyékolja felleg a miatt, hogy leánya (Lilla — Bulyovszkyné) művészetének itthon mesterségesen megnyirbált terét a külföldre tette át, s ott mindenütt mint a pesti nemzeti színház tagja mutatja be azon forrást, a hol magát képezte, ízlését művelte, művészetét gyakorolta és így sikerét híven, szeretettel megosztja édes szülőföldével, honnan egypár közvéleményt képezni erőlködő s inkább dőreségből mint rosz akaratból saját gyarapodásunk ellen dolgozó napi-irodalom-kezelő száműzte és száműzni akarja. S z e r k.