Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

- Anyjok! szólitá nejét, jer csak ! mégsem úgy van László fiunkkal a hogy mi gondoltuk, halljad csak — s elbeszélé a történteket, — mondván — lásd anyjok, már ha csakugyan így áll a dolog, akkor nagyon is szigorúan bántam szegény fiunkkal, azért is jó ebédet főzz., és hívasd el ebédre , de el ne maradjon ám, mondjátok meg neki én hivatom. Nagy sokára eljött uz ebédideje. Szegény öreg alig várta László fiát, hogy megengesztelhesse — maga mellé ültette, kínálta még pedig gyakran, a mit maskpr sohase szokott tenni — végre maga kezdte meg a beszédet, tudakozódott a társaságról, az előadandó darabokról , azok tartalmáról, s végre is elmondá : — lásd fiam ! én nem tudtam hogy ily társaságot kívánsz alakítani, azt hittem olyan bukfenczező bohócz komédiás história lesz az egész , — de miután látom s hallottam is már többektől, hogy ebből csak haszon háramlik hazánkra s nemzetünkre, ám legyen, magam is Örülök rajta, és mi több, hogy lásd mennyire méltánylom működésedet — ha szükséged lesz bármiféle versekre, bízd reám, olyan verseket irok s még zenét is hozzá, hogy szived fog reposni Örömödbén. László megköszönte atyjának jóakaratát, s csak azt kérte engedje Erzsébet húgának hogy színpadra léphessen, mert aszszonyszemély dolgában szűkiben vannak, — mit mégis engedett, s mindennap szorgalmas látogatója lett minden előadásnak, melyet azelőtt annyira gyűlölt. Seky Ferencz, és Kelemen László. Hire futamodott az országban, hogy Kelemen László magyar szín-társulatot akar alakítani, s már több tanult egyéniség állott társaságához; — Kelemen László egykor ebédnél ült Magdolna testvérénél (anyámnál), jelentik—egy ur kívánna vele szóllani — bebocsátá — egy jó termetű , csinos alakú, de igen kopott öltözékü férfiú lépett be, üdvözölvén a jelenlévőket, Kelemen Lászlóval kivána négyszem között szólani; eltávoztak a mellékszobába, vagy tiz perez múlva szomorúan távozott —,