Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

feltűnő' volt ez ember levertsége, — kérdek Kelement mi járatban volt ? Azt válaszolá — társulatomhoz akarja magát fölvétetni — de tagadó választ adtam, mondván — személyzetem teljes számmal van már, — csodálkozva néztek egymásra, — hogy volna teljes számmal? Csak előbb monda, még vagy három egyénre volna szüksége, kivált hősi szereplőre, s ezen ur termetére nézve csak is arra való lenne ? — Visszataszitólag hatott reám tekintete, s ha félelmet nem is, de borzadályt keltett bennem, egyszóval undorodom ez embertől. — A jelenvoltak közöl Ráth Pál, Szomor Máté, Rózsa Márton s Nemes András 1 f a társaság tagjai igyekeztek kiverni fejéből e rémes gondolatot, s mindnyájan óhajtották fölvétetni társaságukba, de minden ékesszólásuknak sem sikerűit Kelement rábírhatni. Ez egyén Sehy Ferencz volt, ki másnap a társaság többi l • tagjait is fölkeresvén, kérte őket vennék reá Kelemen Lászlót hogy őt társaságába fölvegye, mi több nap múlva mégis történt , miután a próbákon sok ügyességet fejtett ki, úgy, hogy a társaság minden tagja fölvételét óhajtotta. — Nem is csalódtak a tagok, mert Sehy F. csakhamar a közönség bálványa lőn^ de Kelemen sem csalódott, mert néhány előadás után egy nógrádmegyei tisztviselő lépett be Kelemen Lászlóhoz, s tudakozódott azon Sehy Ferencz után, ki tegnap a színpadon működött, ki nagyon hasonlít egy a nógrádmegyei börtönből megszökött egyénhez, de kit nem Sehynek hínak. Kelemen László elmondás történteket, s a napot mikor Sehy először megjelent. —• Épen három nappal azelőtt tünt el börtönéből, s. ezt a megyének azonnal följelenteni kötelessége. Kelemen kérte a főszolgabírót, köztudomásra ne juttatná a dolgot, minthogy szégyent s gyalázatot hozhatna a társaság becsületes tagjaira is, venné tekintetbe az ügyet nemzeti szempontból is, mennyit ártana, s halehet egész csendességben intézné el a dolgot, mit mégis Ígért. A főszolgabíró megkérte Kelement hivatná magához Sehyt, mi meg történvén Sehy belép, sa mint meglátta a bírót, elhalaványodott, lesütött fővel, reszketeg hangon kért bocsánatot tőle,