Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

emberrel megkevesbült, pedig már élelmünk elfogyott, ha mind ott maradnak, 8 valahonnan segítség nem jön élelmi szerekkel, tán egymást faltuk volna fel. — Midőn távoztak engem is hittak magukkal — mert Telepi állítása szerint mindenki hitte színházunk összeomlását —• de én maradtam, e színház létesítése volt éltem feladata és reménye, — mondám — ha Összeomlik ? temessen romjai közé családommal együtt, mert ezenkívül úgy sincs mit reméljek a földön. Másnap reggel, jóformán megapadt a víz, ámbár a színházba menekültek száma is jól leapadt, azért még százon fölül maradtunk, kik közt igen sok idegen munkás és mesterlegény volt, élelmünk is elfogyott ; elküldöttem egy embert, nézné meg nem juthatna e a megyeházához valahogy, s ha igen jelentse Földváry alispán urnák, hogy mi a színház épületében élelem szűkében vagyunk, el is jutott oda valahogy, s egy óra múlva két sajka érkezett megrakodva kenyér , hús , szalonna, füstölt oldalas, lencse, borsó, kása, egyszóval mindennemű főzelék , s egy zsák liszttel zöldséget is bőviben küldött alispán ur, azon izenettel : hogy nagyon aggódik a színház miatt, megköszönte eddigi őrködésemet, s kért, ezentúl is tartsam fel a rendet mint eddig, ha elfogy élelmiszerünk, gondoskodni fog többről is, — úgy is lőn, azon éjjel nyugodtan alhattunk, a víz tetemesen leapadt, a színház környéke és udvara megtisztult a víztől, magam is elszunnyadtam, de éjféltájban fölébredek, roppant füst borította a termet, felugróm, kémlelek, honnan eredt a füst, hosszas kutatás után ráakadtam ; a festő-teremben nagy vaskemencze állott, itt tüzeltek és főztek, vigyázatlanságból parázs hullott a padolatra, s a két deszka közt levő résen elharapódzott a padlat alá, szerencsére egy kád viaet tartottam kéznél, beöntöttem a résen, kannákkal, nagysokára megszűnt a füst, annyira elharapódzott már, hogy ha előbb léghuzam férhet hozzá, mindnyájan odaégünk színházzal együtt ; az őrt, — mesterlegény volt — kit feállitottam sor szerint, mivel lefeküdt és elaludt, azonnal elkergettem a színházból, az ott tevők általános megelégedésére.