Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

forintnál, rám se hallgattak, egy kis arany órám volt — anyám emléke — azzal kínáltam meg, rám se hederítettek, hasztalan mondám hogy családom veszedelemben forog, visszatolták dereglyéjüket, csaknem kétségbe esve családomért utánuk rohantam a vízbe, megragadtam dereglyéjöket, hogy kierőszakoljam hazr.juthatásomat, úgyis üresen mentek arrafelé — de áz egyik úgy főbe vágott csáklyájával, azonnal a vízbe zuhantam, tán ott vesztem volna, ha jólelkű emberek oda nem rohannak, s ki nem vonszolnak, visszavergődtem a színházhoz, a dolgozó díszítők segítségével a „földszint és első emelet" (parodia) deszkázatából egy nagy teknőforma sajkát szögeltem és szurkoltam össze, s másnap reggel épen indulni akartam családomért — nagyon aggódtam értök, mert a színház tetejéről láttam nőmet, mint integet a színház felé ruhadarabbal, s azt is láttam , mint emelkednek az Összeomlott házak porfellegei a magasba — hát boldogult Szerdahelyi József és Egres si Béni tagtársaim megelőztek, hozták családomat egy általuk elkobzott dereglyén, ágyruhákkal együtt, lepedőkbe ereszkedtek le egymásután az emeletből a csónakba életveszély között; azonnal felvittem Őket a színházi festőterembe, egy szögletbe helyet foglalván, már ekkor sokan menekültek a színház épületébe, a többek közt Pauer vendéglős, kit megkértem, lássa el magát élelmi szerekkel, s főzessen az odagyült tömeg s a magunk számára készfizetésért, úgy is lŐn, de hamar kifogyott, mert többen voltunk háromszáznál menekültek, végre mindenki csak egy adag ételre, és egy messzely borra számíthatott, mert nem tudtuk meddig tarthat ez Isten ítélő napja őrséget állítottam fel minden zugában a színháznak, kivált éjjel, függő lámpákat gyújtattam a színpadra, folyosókra és termekbe, egész éjjeleket álmatlan töltöttem, figyelve jártam meg minden zugát az épületnek, őrködtem mint lehetett, éjféltájban kondultak meg a vészharangok, lődöztek, nem a Dunaparton, hanem a házak padlásairól segítségért, kimentem a színház erkélyére, egy csónak közeledett az erkély alá, kértek, mentsem meg őket, azonnal lajtorját eresztettem le az erkélyről, az egyik végét