Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

A pesti árvíz. Az 1838-diki árvíz, színházunk megpróbáltatása ideje is előkerült ; „Beatrice d i T e n d a" uj operát adtuk először, zsúfolt házzal, de már az első felvonás alatt hírül hozták, hogy a német színház közönségét a dagadó ár kikergette ; Osterith fődiszítŐt azonnal felszólitám, menne le a sülyedŐkbc megnézni ha nem tolul e víz be? kis idő múlva azt jelenti, hogy a sülyedőkben még ugyan nincs víz, de a sülyedők alatt— melyeket a müncheni masinista ásatott, a miért is még egy vastag falat kelle felhúzni a másik főfal mellé — minden oldalról buzog föl a víz, most már mint egy lábnyi magasságra emelkedett ; ráparancsoltam senkinek se szóljon, hanem időről időre tekintse meg mennyire növekszik ; gondoltam míg azon majdnem egy ölnyi ürt betölti, addig vége lesz az operának, s egész kényelemmel távozhatik a közönség, ellenkező esetben, ha-tudomására jutna, kitódulna, és szerencsétlenség is történhetnék ; úgy is lőn, mire a közönség távozni kezdett, már a sülyedők is megteltek vízzel : azonnal rendelést tettem, hogy minden függönyt bocsássanak le, és aggassák ki azokat összegöngyölgetve a színpadon kecskelábakra rakván, és azon borzasztó hengereket is mind eltávolítsák a színpad fölötti emeletből, s hordják ki az udvarra, s így több ezer mázsányi tehertől mentettem meg a toldott falakat, és úgy hiszem használt is, mert másnap a színpad éö nézőhely közt — t. L a meddig a masinista leásatott — több egy arasznyinál tetőtől talpig megrepedt. Játék után hazamentem öt pacsirta utczai lakomba; reggel jókor fölsiettem a színházba az előadási költségek számbavétele végett, száraz lábbal jöttem cl hazulról, de 10 óra tájban már nem mehettem haza, az egész utczá vízben volt, sajkát nem kaphattam, futottam vissza, a Sándor-utczán reméltem hazajuthatni családomhoz, de hasztalan, az ár nőttön nőtt, végre egy dereglye közeledett, embereket hozott a vészes helyekről, s kirakta őket az ország-útra, kértem c dereglycseket vinnének az öt pacsirtautcza szögletéig, húsz forintot kértek, nem volt nálam több 5