Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

doskodtak, mindenki a maga belátása szerint intézkedett ós rendezett, egy szóval valóságos Bábel lakói voltak , de azért megszületett Bábel tornya, lelkesedve fogadta a közönség, mely fulladásig megtölté a színházat, — hogy mennyire nem volt készen színpadi része abból is kiviláglik, hogy még két hó múlva is fúrtak faragtak, és az öltözőszobákat vakolták. Vége lévén az előadásnak Laborfalvi Rózát többszörös tapsok után ki is hittak, a részvényes társaság elbámult működésén, de Örvendett is ily olcsó fizetésű tag birtokában lehetni, mert most Kantomét nélkülözhetik, s mi több 160 forint havi fizetése megmarad. írtak is neki ,,breviter et confuse" hogy maradjon ott, hol eddig volt, nincs már reá szükség. — Kántorné asszonynak,ki annyi ideig szenvedett velünk Budán, ki mint hű papnéja Thaiiának áldozott, ki ismerte önbecset művészetének, ki érezte s tudta, mire volna érdemes, az ily megalázó sorok mély sebet vertek különben is érzékeny keblében, nem válaszolt, és ott maradt — mint irták — a hol volt, később, midőn a részvényes tagokat többen interpellálták e miatt, meglehet, maguk is megbánták heveskedésöket, irtak újra Kantoménak, csak jöjjön, szívesen látják — de Kántorné nem jött, meglehet azért, mert őnem láthatta őket szívesen. El is ment kedve a hálátlan színészettől — nem áldozott többé, mert maga lett áldozattá, ki oly magasan ragyogott a művészet egén ; csaknem mint koldus halt el — nem jelöli semmi nyughelyét annak, ki egykor e nemzet méltó büszkesége volt! És most figyelmeztetni akarom a t. cz. olvasót ! ne gondolja, hogy én ezen urakat tán kisebbítni, jó akaratukat kétségbe vonni akarnám? Isten mentsen ! mert ezen urak mindnyájan derék hazafiak, jobbjára hazánk szolgálatában érdemeket víttak ki, s nemcsak a megyében, de az egész országban is tiszteltettek ; nem is abban vétkeztek, hogy veszteni nem akartak, sőt hiszem és vallom, ha dicsőséget áraszthattak volna vállalatuk által hazánk láthatárára, minden részvényüket, s még többet is feláldoztak volna, — más volt a baj, t. i. mint Sárközy főjegyző monda ne-