Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

kát vett a szekeresnek, s indultak. — Servus pajtás ! monda — hamarább Budán leszek mint te! — majd meglátjuk ; reggelim után elindultam szokott gyorsasággal, a hideg csárdánál utolértem, — servus pajtás ! mondám -— hamarabb leszek Budán mint te. — Ugy is lőn, hazaértem szerencsésen, meg is fürödtem a rudasban, onnan kijőve találkozom a fazekas szekérrel, az én barátom úgy ült a kocsis mellett mint macska a sövényen, reá kiáltottam — servus pajtás ! hamarabb leszek Pesten a színháznál mint te ! Morgott valamit, de nem érthettem, hanem egy óra múlva találkoztunk a színháznál, együtt mentünk lakásunkra Budára. Másnap estvére meghíttam útitársnak vissza Fehérvárra, de kereken megtagadta, én másnap estve el is indultam, 6 pedig Bütl postás szekerén ; én délre 6 pedig estve Szerencsésen meg is érkeztünk, de felfogadta, hogy soha velem gyalogsétát nem teend. Székes-Fehérvárnak lelkes közönsége, dc igen kényelmetlen rosz színháza van, nincs páholya, csak néhány zártszéke nagyon avult állapotban, idő, moly, por igen megrongálták, azért is ritkán látogatja a jó izlésü uri közönség, és ha csakugyan valamely varázs erő becsalogatja az avult zártszékekbe, akkor a polgártársak vonakodnak körükben helyet foglalni, s én úgy hiszem, mig e .városnak rendes színháza nem lesz, addig itt a színtársulatok sem számithatnak biztos jövedelmekre. A mi társaságuknkal meg voltak elégedve, a mindennap uj papiros diszítmények is megtették a magukét, s mi nem is pa-