Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

naszkodhattunk részvétlenség miatt, ámbár nyáron Fehérvárnak kevés színházlátogatója van, mi azért mégis meg kerestük volna havi fizetésünk preportióját, ha a diszítményekre nem kelletett volna papirost —vagy 50 rizmát azon nagy árkusokból— feldolgozni, de miután bevégeztük előadásainkat, azt is helyre pótolták az uraságok, mert utolsó előadásunk után Nagy ígnácz megyei főpénztárnok ur magához hivatott, egy kis dicsérő oratio után Ötszáz forintot adott át azon közönség nevében, melynek megelégedését költség hiányában is annyi áldozatkészséggel igyekeztünk megnyerni. Szeptemberhó közepén kaptuk meg a pesti színházi választmánynak hazah vó levelét, s mi, azonnal hazatértünk. Másnap a megyeházhoz valánk meghíva, mi a népnek vénei, azaz a vezértagok. Föld vár y Gábor alispán ur elnöklete alatt Simoncsics János ur előadá, hogy velünk a jövőre szerződni akarván, előre is havi fizetésünket meghatározni óhajtanák, tehát nyilatkozzunk. Mi szokott szerénységünknél maradva, a választmányra biztuk azt meghatározni. Földváry Gábor megdicsért érte, és előre is minket mint elsőrendű tagokat 140, mondd : száznegyven váltó forint havi fizetésről biztositott, ezzel távoztunk; de a színházat minden áron megakarták nyitni a j Ö v ő augusztus hó 22-é n, azonban sok volt még a hiány, se ruhatár, se könyvtár, mi odaajánlottuk a magunkét, ruhatárunkat, mely nekünk Kolozsvárt hatezer forintba került, általadtuk ezer kétszáz forintért, könyvtárunkat csaknem ingyen, de biz ezt is aprónkint sokára négy öt forintjával kaptuk meg ; csak most jutott értésünkre, hogy a megye rendéi az elkészült színházat részvényes társaságnak adták át, azaz anyagi pártolását és igazgatását! — így következett be, mitől leginkább tartottam, mitől Fáy.András röpiratában óvott, — t. i. a nyerészkedésre alapított ügykezelés, mi csakugyan sok rosznak kútforrása lőn. Sajnos, de igaz; e részvényes társaság gyűlésére valánk felhíva, hogy szerződjünk, meg is jelentünk, s bámulva halljuk, hogy havi fizetésünket, mely már egyszer megállapítva volt megnyirbálják, hiába mondottam, hogy szóbeli egyességünk meg-