Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

naszkodhattunk részvétlenség miatt, ámbár nyáron Fehérvárnak kevés színházlátogatója van, mi azért mégis meg kerestük volna havi fizetésünk preportióját, ha a diszítményekre nem kelletett volna papirost —vagy 50 rizmát azon nagy árkusokból— feldol­gozni, de miután bevégeztük előadásainkat, azt is helyre pótol­ták az uraságok, mert utolsó előadásunk után Nagy ígnácz megyei főpénztárnok ur magához hivatott, egy kis dicsérő ora­tio után Ötszáz forintot adott át azon közönség nevében, melynek megelégedését költség hiányában is annyi áldozatkészséggel igyekeztünk megnyerni. Szeptemberhó közepén kaptuk meg a pesti színházi választmánynak hazah vó levelét, s mi, azonnal hazatértünk. Másnap a megyeházhoz valánk meghíva, mi a nép­nek vénei, azaz a vezértagok. Föld vár y Gábor alispán ur elnöklete alatt Simoncsics János ur előadá, hogy velünk a jövőre szerződni akarván, előre is havi fizetésünket meghatároz­ni óhajtanák, tehát nyilatkozzunk. Mi szokott szerénységünknél maradva, a választmányra biztuk azt meghatározni. Földváry Gábor megdicsért érte, és előre is minket mint elsőrendű tago­kat 140, mondd : száznegyven váltó forint havi fizetésről bizto­sitott, ezzel távoztunk; de a színházat minden áron megakarták nyitni a j Ö v ő augusztus hó 22-é n, azonban sok volt még a hiány, se ruhatár, se könyvtár, mi odaajánlottuk a magunkét, ruhatárunkat, mely nekünk Kolozsvárt hatezer forintba került, általadtuk ezer kétszáz forintért, könyvtárunkat csaknem ingyen, de biz ezt is aprónkint sokára négy öt forintjával kaptuk meg ; csak most jutott értésünkre, hogy a megye rendéi az elkészült színházat részvényes társaságnak adták át, azaz anyagi pártolá­sát és igazgatását! — így következett be, mitől leginkább tar­tottam, mitől Fáy.András röpiratában óvott, — t. i. a nyerész­kedésre alapított ügykezelés, mi csakugyan sok rosznak kútfor­rása lőn. Sajnos, de igaz; e részvényes társaság gyűlésére valánk felhíva, hogy szerződjünk, meg is jelentünk, s bámulva halljuk, hogy havi fizetésünket, mely már egyszer megállapítva volt megnyirbálják, hiába mondottam, hogy szóbeli egyességünk meg-

Next

/
Thumbnails
Contents