Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

hatni a kényesebb közönség, s így nagy pazarlás lenne százezreket költeni oly épületre, mely a tervezett, s kilátásban is előre haladt nagy színház által becsét vesztve szükségtelenné válik. — Nagy csend uralgott a megyegyűlésen a rendelet felolvasása után is, szózatok emelkedtek mellette, kár lenne ily pénzszükvilágban (ha akkor is szűk volt, hát most?) százezreket hasztalan elfecsérelni, stb. — s már már inogtak az uj falak, — végre Földvári alispán ur felkelt s inditványozá, — ha csakugyan így áll a dolog, mint a felolvasott irat mutatni akarja, hogy a nemzet méltóságához illő nagy színház épitése mielőbb kilátásban van, ám legyen, szüntessük meg az épitést, és ha hat hét alatt a remélhető színház építéséhez hozzá fognak, végképpen is abban hagyjuk, sőt mi több, minden begyült pénzünket is oda ajánljuk; de azt javaslom, ha hat hét alatt hozzá nem kezdenek az építéshez, mi folytassuk azt a mi színházunknál, mert sok igéret füstbe ment már, sok terv meghiúsult, de nekünk nem szabad, nem illő nemzeti intézetünk ezen árvaságát újra a bizonytalanság tengerére bocsátani. — Volt éljen f s a többség túlnyomólag elfogadta az alispán javaslatát. — Hatheti nyugvás után kettőztetett erővel újra hozzáfogtak, s meg sem szűntek míg födél alá nem került. — Ad vocem födél l — majd 3*32 folytatjuk. F öldvári Gábor alispán ur az épitőmestcrrel oly 233 szerződést kötött fokonkint, ha a kijelölt időre cl nem készül, körülbelül úgy hiszem hatszáz darab arany bánatpénzben elmarasztaltatik, úgy a kőrníves, úgy az ács, és vé(j;rc az asztalosmester. A kőmívcs föl is húzta a falakat, hogy az ács a rendelt időre munkához foghatott a tetözéshez, azalatt M ü n c h en-ből 234