Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

vest csináltattunk magunknak, ezen orvosságot bevéve kiengedett némileg a fagy testünkből, mely csaknem a lelket U átjárta, mentünk próbára, de nem is mentünk aznap a várba vissza, hanem játék után, ki fogadóba, ki ismerősénél hált : más alkalomkor általjőve száraz csinált uton a jégen, előadás után hazaindultunk, de előadás alatt a meleg szél és nagy eső megrongálta az utat, a Duna áradt, s áradásával a jeget elborította, az asszonyok sikoltoztak, segitségökre siettünk, Kantomé asszony, nőms Lilla leánykámmal *) csaknem térdig érő vízben lubiczkoltak, az utat az ár miatt látni nem lehetett, de azért nagy nehezen mint a kiöntött ürgék szerencsésen hazaérkeztünk, de nem is mertünk többé előadást rendezni Pesten, nehogy vakmarőségünknek áldozatául essék valamelyikünk. Ezalatt hozzá fogtak a színház építéséhez a herczeg G r a ssalkovics által ajándékozott puszta telken, mindjárt kezdetben akadályok gördültek, a szépítő bizottmánynál ott hevert a terv, a nélkül, hogy elővették volna — egész télen, tán még most is ott heverne, ha Földvári Gábor alispán ur vasakaratával ketté nem vágja a górdiusi csomót. Udv.irra építtetett, mert —• úgymond — oda nincs beszólója a bizottmánynak ; — uj terv készült, nem sok változtatással hozzáfogtak az ásáshoz ; az első ásót Földvári Gábor nyomta a földbe, utána Sárközi főjegyző, én és Te 1 e p i is, és többen oly hevesen ástunk, mintha az egész ásást az nap akartuk volna elvégezni, de miután kifáradtunk, s még se sokra mentünk, tehát mentünk ebédre, s poharat ürítettünk a kezdett munka szerencsés bevégeztére, de mint az éhes ember, ki alig várja, hogy teritett asztalhoz ülhessen, mi is minden szabad perezünket az ásásnál töltöttük , mit figyelemmel kisérve, azt vettük észre, hogy itt mindenről van gondoskodva, corridorról, előcsarnok, cassa, földszint, orchestrumnak való hely, csak színpadról nincs, mert azt annyira összeszorította az uj terv, alig jutott volna két oldalfala, megrémülve futottam Telepivel az alispán úrhoz, de nem lévén otthon futót*) Bulyovszkyné.