Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
ez volt elsÔ szava,de most többet nem mondhatok,agyam elvan halmozva tervekkel, még nincs megállapodás, de meglesz, meg ha Isten éltet, meg kell lenni ! — holnap a megye gyűlésén előhozom, tanúi lehetnek önök, mint fogadják a Rendek önök ajánlatát, Isten velünk ! most hagyjanak magamra, — mentünk is, de mily Örömmel,és mégis mi hosszú, mi unalmas volte nap, szerettem volna éltemből kitépni, pedig aznap estve előadásunk is volt, azért jó kedvvel játszottunk, a közönség tombolt Örömében jó kedvünknek s derült előadásunknak , nem tudta elgondolni, miféle szellem környékezte színészeit, megvárt minket játék után, s a színház előtti vendéglőben meg is vendégelt magyarosan, tie mikor jó kedélyünk okát megmagyaráztuk, volt éljenzés, de volt is másnap annyi nép — nagyja, kic-inyjc , örege, ifja a megyegffilésén, hogy nagy része be nem férhetett, dugva volt mind aáárom terem, a karzat annyira, majd agyonnyomtak, a női karzat zsúfolva un hölgyekkel, de még a folyosók is megrakva kívíi/íCái néppel; — és mi volt ennek az oka? Máskor is volt g V ü/ t ; 3, melyben alig mutatkozott hallgatóság — miért tódult ina egybe? könnyű kitalálni, elmondottuk tegnap jókedvünk okát a vacsoránál, ezeknek sem kellett több, siettek Pestre kürtölni az örömhírt, mint a villám elterjedt az, s minden, ki szerét tehette sietett hallani azon igét, mi után lelke eddig szomjazott. Megnyílt a gyűlés, jegyzőkönyvek olvastattak, azután szolgabírói jelentések, stb., végre Föld vary Gábor alispán ur lelke« szónoklattal előadta a színészek tervét, Önfeláldozó ajánlatukat, előmutatta az ideiglenes színház tervét is, mi kézről kézre járt a zöld asztalnál, végre az alispán — nem hiszem hogy egy is volna e teremben, ki megszégyenitni hagyná magát a színészek ily nagy lelki ajánlata által, és nem igyekeznék azt hasonló ajánlattal egyensúlyozni! — Nincs ! nincs ! hangzott minden oldalról, a karzat tombolt, a nők csipkés kendőjüket lobogtatták, volt éljen! éljen! és a folyosón levők százszorosan hangoztatták vissza ! — azonnal forgott az aláírási ív kézről kézre az asztal körül, melyen legelői Fülctváry Gábor alispán neve állott
