Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

lőbb ezer forinttal, és csakhamar szép összeg gyűlt össze, melynek következtében az interimális színház helyett azonnal nagyobb terveztetett, de a Rendek egy színházi választmányt rendeltek, melynek elnökévé általános akarattal Föld vár y "rábor alispán urat meg is választották, ezen választmányra volt bizva minden gyűjtés, építkezés, stb. Ugy hiszem szükségtelen mondanom, hogy mi vezértagok mindnyájan, s a többiek közöl is sokan voltak jelen e gyűlésen, s mily örömet szerzett számunkra az alispán ur által tett indítvány, mely általánosan el is fogadtatott, „hogy mindazon vezérés többi tagok nevei, kik ez áldozatot hozták, jegyzőkönyvileg Örökítessenek!*' — Vége levén e gyűlésnek nagy sokára, mi is kivergődhettünk a karzatról, mindenki örvendező arczczal járult hozzánk, boldog, boldogtalan kezet szorított velünk, volt ölelkezés, sokan könynycl telt szemekkel léptek felém kezet nyújtva, de nem szóltak, mert keblükben a felindulás nem engedte szólhatni, a többek közt egy ködraönös, magyar nadrágos, bárány-sipkás gazdaember lépett hozzám, gyanítva színész létemet, „maga is magyar színész úgy-e? — igen az vagyok — „no hát áldja meg önt a magyarok Istene !" s azzal megölelt, s akkorát ezuppantott arezomra, még másnap is éreztem szúrós szakálla benyomását De a tövisek mellett ott égett közel a nemzeti öröm rózsája is a becsületes arezon. A megye gyűlése 12 óra után oszlott el, s mi színészek pesti ismerőseinknél ebédre meghíva csak este felé tértünk Buda várába vissza, társaink — kik nem voltak a gyűlésen — nyugtalanul, és csaknem mindnyájan egy csoportban vártak reánk a színház előtti vendéglő előtt,hova betérve el kellett mondanunk