Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
zŐleg; voltak ugyan némelyek, kik féltek a hosszas koplalástól, nem is írták alá, voltak olyanok is, kik aláírták, de később, mikor az ige testté kezdett alakulni, idehagytak bennünket, és vendégszerepléssel töltötték idejöket a vidéken. Telepi György tervet is készített a színházról, és Z i tferbarth építőmester egy költségvetést csinált róla, mely szerint 40,000 forintért elkészítette volna. — így fölkészülve egy réggel elmentünk boldogult Földváry Gábor alispán úrhoz, elmondottuk mondókánkat, a fenn megirt eszme értelmében, előmutattuk az interimális színház tervét is —igen meglepetett ajánlatunk által — első kérdése is az volt; „Miből fognak önök addig élni?" „Sokat koplaltunk mi máskor is, de úgy hiszszük, ha ezt kiböjtölhetjük, a hosszas böjt után végre húsvétra virradunk." — „Szép önöktől, megvallom nagy is az áldozat mit hoznak, — de lehet-e kivinni, és ki merné belevágni fejszéjét?" ' „Minden bizalmunk egyedül Tts alispán urban öszpontosul, és csak is alispán úrtól várhatja ez eszme testesülését, ha azt felkarolja, s hazafias lelkével annak kivitelére elhatározza magát, úgy ügyünk nyerve, s kétes jövőnk biztosítva van." „S annyi bizalmat helyeznek bennem ? — itt egyet pödrött magyaros bajuszán — ,,jól van, menjenek haza békével, hadd nyugszom át a jövő éjt, megvárom mit álmodok felőle, reggel 9 órakor elvárom Önöket, s elmondom mit álmodtam , széna lesz-e vagy szalma? — Isten önökkel!" — Távoztunk ! de előre tudtuk széna lesz, mert arczát lelkesülés pírja zománezozta, melle emelkedett, nagyokat lépdelt, s bajuszán gyakran pödörgetett, az eszme megragadta, s mindezekből gyanítottuk „nagyban töri fejét, s nagyobb fába akarja vágni fejszéjét." — Vidám arczozal tértünk Budára, s a várt társak arczunkról leolvasák a „szénát !" Nyugtalanul töltöttük e napot, várva vártuk a reggelt, a hajnal már a vár bástyáin talált, 8 órakor megindultunk Pestre, pontban 9 órakor bekopogtattunk alispán urnái „széna, barátim !"