Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

ó úgy nincs semmi baj — válaszolá az igazgató — atyját, mint felvilágosodott embert én meg fogom nyugtatni ». Nyughatatlan éjet töltöttem. Reggel atyám szobájába mentem s kijelentem, hogy a színipályára óhajtanék lépni, ha megegyezését kinyerhetném. Atyám úgy látszik többszöri fellépéseim után el volt készülve s ellenvetéseit a legerősebb érvekkel támogatá, egyszersmind pedig feltárta a színészet! pálya legkellemetlenebb oldalait is, hol nagyon kevés rózsa, de annál több tövis terem. Arany tanácsok voltak azok, de szenvedélyem mindent legyőzött. Ajánl ta a gazdászat örömeit, majd raegigéré, hogy elküld a keszthelyi georgiconba, vagy ha jobban tetszik a kecskeméti felsőbb tanintézetbe ; midőn kijelentem e szép ajánlatok ellenében, hogy szenvedélyem onnan is a színészethez vezetne, belátván azt, hogy érvelése és rábeszélése eredménytelen, e szóval tört ki: «Menj tehát a nyomor elébe! Hívd hozzám a directort!» ÍM ily örömmel hurcoltam a térdig érő sárban a hórihorgas embert a fogadóból házunkhoz, hol atyámmal bezárkózva egy óránál tovább tanácskoztak, mit nekem nem volt szabad hallani ; csak mint deli-quens vártam a mellékszobában az Ítéletet. Mint később megtudám. mindent igen jól végeztek el együtt még azt is megállapították, hogy 2ő forint legyen havi osztályrészem s a directornál legyen kosztom ! En voltam a legboldogabb, pedig akkor tettem le boldogtalanságom s gondjaim alapkövét. Három napig tartott a búcsú hol egyik, hol másik rokonomnál, negyedik napra virradóra sírva elválván anyámtól és testvéreimtől, elindultam atyám kocsiján Szabadkára. Szabadkán 1839 január 12-én léptem, mint szerződött 3zínész flőször színpadra Szigligeti «Dienes» című drámájában, mint őrtiszt és Összeesküdt. A társulat akkori tagjai voltak : Fekete, Gyöngyösi, Berzeviczi, Marosi, Boér, Kemény, Feketéné, Berzevicziné, Telepiné, Eőz Lóra és Ligeti színlaphordó, később Antónia is társulatunk tagja lett Szabadkán, kivel minthogy testvérénél ebédeltem, hamar megismerkedtem. Különben sem tudván megszokni az egykorú színészek rendetlen életmódját, mely többnyire korcsmázásból és kártyázásból állott: simulékonyabb voltam a női társasághoz és időmet legtóbbnyire az igazgatóéknál és a többi nős színészeknél töltém ; legtöbbnyire felolvasásokat tartottara a nőknek s iparkodtam velők meg ismertetni irodalmunk jeles3égeit s ezáltal mind a magam, mind az ő színi tehetségüket szélesbíteni. Rendről vagy pontosságról szó sem lehetett Fekete Gábor társulatánál. O maga szenvedélyes vadász lévén, próbára csak elvétve tévedt be. a szerepeket rendszerint csak a próbán osztogatták ki, sőt nem ritkán az előadás előtti napon nyomták kezembe a darabot, hogy írjam ki belőle szerepemet. Ilyen rend mellett keserves volt az előhaladás ; különben játékműsorunk is örökké egy volt: 10—12 darabból állt az egész. Ez félig-meddig, illetve a főbb szerepek be voltak tanulva, a többivel aztán nem sokat gondoltak, a mire nem jutott ember, azt mint nekem adták.