Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

m busás Ígéretek mellett magamhoz szerződtetni. Hogy a vasárnap esti nagyobb bevételtől el ne essünk, a «Vallomâsok» című sikerült vígjátékot osztattam ki. A társulat újon érkezett tagjait a közönség igen szívélyesen fogadta és tiszteletükre a «Harom baltában* vendéglakomát is rendezett. Keddre a megszaporodott társaság a «Notredam»-ot fogja adni bemutatóul. Zombor december J. Első bérletünk 90 bérlővel szerencsésen bevégződött, sőt második bérletünk is jól jövedelmez. Ez anyagi elismerésen kívül több rendbeli megtiszteltetésben is részesült társulatunk. Legtöbb időmet a Fratries család megyeszerte híres vendégszerető házában és a vendégszerető plébániai papok közt töltöm. Zombor, 1847. január 4. Ma játsztunk utolsót Zomborban s készülünk Halasra. Hogy a társulat legújabb szerzése alkalmából Mátrai Pistát igazgató társul felvettem, azt igen sok okom van megbánni, miután nem igen lehet hasznát venni, s5t minduntalan civódást is idéz elő. De nem tudom nélkülö/ni. miután könnyelműen eladósodott társaimat az ő segélye nélkül nem vagyok képes új állomásukra, Halasra kimozdítani. Halasra utazás, január 8 —10. A nagy hófúvások miatt hajóvontató fuvarosok mertek csak arra vállalkozni, hogy tovaszáll iuanak. Keserves volt utunk, miután az utakat láthatatlanná tette a rengeteg hó, s épen nem lehetett látni a csapást, mi folytán útnélküli utunkban hol egyik, hol másik szánunk borult fel s az embereket és holmikat úgy kellett a hóból kikaparni s újra felrakni. Madarason óva intettek arra, hogy jól vigyázzunk utunk közben, mivel útnak nyomát sem fürkészhetni ki. Jól megreggeliztünk, meleg téglát rakattunk lábaink alá. s úgy-ahogy beburkolództunk téli öltönyeinkbe s nekiindultunk a hósivatagnak. Alig távolodtunk el Madarastól néhány ezer ölnyire s a leereszkedő köd miatt teljesen elcévedtünk, azt sem tudtuk a megújuló hófuvatagok közt, hogy a kívánt irányban haladunk-e, vagy épen az ellenkezőjében s ehhez még a gyakori felborulás és felpakolás járult. Kora reggeltől délig tévelyeghettünk, midőn harangszót hallottunk a távolból s az után haladva nagy Örömünkre nei-sokára egy kis faluba értünk. Embert nem látva az utcán, azt sem tudhattuk meg, hogy hová jutottunk, csak mikor a vendéglőházhoz értünk, akkor tudtuk meg, hogy ugyanazon Madarashelységbe tértünk be. honnan kora hajnalban kiindultunk. Örültünk ennek is, miután különben az egész karaván megfagyott volna a pusztán. Délután eloszolván a köd, kalauzt fogadtunk, ki el vezetett estig a mélykúti csárdáig, hol nem lévén külön szoba, a nők az ivóteremben telepedtek le, a férfiak pedig kártyázással töltötték az időt. Egyszerre csak betoppan három gyanús uiuézésű ember két cigánynyal és nagy hetvenkedéssel parancsolván bort, egyszersmind ráparancsolnak a férfijátszókra is, hogy oszazanak nekik is, midőn pedig ezek kijelentették, hogy tovább