Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)
nem kívánnak játszani, azt kezdték követelni az asszonyoktól, hogy táncoljanak. Miután a korcsmáros figyelmeztetése szerint ezek híres szegénylegények s nem jó velük ellenkezni, egy pár nő rá szánta magát a táncra, míg végre mi lenyugodni óhajtván, szépszerével kituszkoltuk őket az ivóból. Alig hajtottuk fejeinket nyugalomra, midőn éktelen zaj kezdődött a kocsiszín alól, hol egyik kocsisunk azt vette észre, hogy a betyárok ládáinkat feszegetik. Miután felugráltunk s fenyegetőieg lekiabáltunk hozzájuk, de Ők nem tágítortak ládáink mellől, sőt fenyegetődzni is kezdtek affelől, ha mozdulni merünk, előszedtük puskáinkat, s minthogy ez időben csaknem minden vándorszínésznek volt puskája, a korcsma tornácából feléjük irányzott lövéseinkkel elriasztottuk őket, s ezután egyik kocsisunkat töltött puskával őrül állítottuk holmink mellé. Végre vasárnap, azaz ma délben Halasra értünk, elkésésünk miatt ezúttal azon kárt szenvedtük, hogy színpadunkat az első bál megtartása előtt vem engedték a bálteremben felállítani. Halas, január 23. József nádor halála miatt az országos gyász következtében a színelőadások felfüggesztettek, s hosszas kérelmezésem után előadásaink a társulat által a Kunság főkapitányához felterjesztett könyörgőlevélre csak oly feltétel alatt volt kezdhető, ha mutatványunknál a zene elmellőztetk. Végre tehát két heti szünetelés után megkezdhettük előadásainkat «Egy anya a népből » című színdarabbal, melyben nőm a címszerepet adta kitűnő sikerrel, magam pedig a korhely Remyt a közönség szüntelen derültsége közt. Minthogy Mátray nemcsak hogy saját személyét illetőleg nem törekszik előre, de az elő haladásnak útját is állja falusi tempóival, Chíabait hívtuk meg Szőllősi és Szerbényivel egyetértőleg directornak, ki jelenleg társaság és díszletek nélkül teng Fél egyházán. Halas, február 16. Ma utolsót játsztunk Mátrayékkal s ezután a társaságot és igazgatást egészen Chiabai vette át Még négy előadást fogunk tartani, hogy elsőrangú művésznőnket Chiabainét bemutathassuk, kit néhány év előtt Miskolczi Lilla néven láttak itt mint kezdőt. És e négy előadás igen jól sikerült. Mátray néhány barátjával Kalocsára indult, mi pedig Bajára készülünk. Baja, március 4. Aliig pihentem egy napot s már is útra kellett indulnom hős szerelmes után. Miután Chiabainé azt vélte, hogy az ő hívására Rónay eljön hozzánk, Szabadkáról útnak indultam vele, de Rónayt már nem találtuk ott. Chiabainé Kanizsára indult, onnan azonban Rónayt nem tudta elcsalni, mivel őt már egy szívbeli viszony Kilényi társulatához köté, elhozta azonban helyei te Kanizsáról Udvari (Potemkin) Ödönt, ki igen csinos gyerek és Chiabainénak igen tetszik. Míg mi szerelmes-színészt fogni jártunk, Chiabai a halasi műkedvelőktől általam megvásárolt díszleteket kitoldotta, kifestette, színpadot építtetett s azon meg is kezd-