Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

közbenjárásom nélkül sem operát, sem drámát nem lett volna képes előadni, épen nem lévén rábírható érdemem méltánylására a jövedelem-felosztásnál és így ma játszottam utolsót. Szabadka, október 14. Gócs társasága ma utazott el Kalocsára s miután Gócs és Gócsné személyesen felkerestek s felkértek — követni fogom én is őket Kalocsára azon reményben, hogy velők a telet Szabadkán tölthetem. Kalocsa, old. 23. Mindegy, akár operát, akár drámát adunk, a papok a színházba járást bűnnek és erkölcstelenségnek tartják. Én csupán két előadást érhettem meg, a többi részvétlenség miatt elmaradt. Ma ideérkezve Veszprémi Chiabai társulatától, azt újságolá, hogy Chiabai nem mért még a vásárra sem bemenni Szabadkára, sőt hogy Kilényivel egyesülten Zomborból Bajára utaztak. Ezen hír hallatára, tanácsom szerint, ma utolsót játszunk, szekereket fogadunk és indulunk. Szabadka, okt. 25. Megérkeztünk Szabadkára s lótunk-futunk szállás után, mivel az itteni nép nincsen hozzá szokva ahhoz, hogy hónapos, annál kevésbbé hogy bútorozott szobát tartogasson bérlőknek. Megérkezett új primadonnánk, Baranviné, a hétvármegyére szóló szépség, szintén két bútorzatban szobát kapott. Ott találtam az üres szobákban málhái közepette. A fényes sleppek ott hevertek a kipakolatlan szalmazsákban. Udvarlóitól környezve szaladgált fel-alá, mérgében könyezve a felett, hogy sleppjeit nem képes elpakolni. Midőn bámulom fényes ruhatárát, egyik udvarlója a legáradozóbb szavakkal nyilvánította örömét a felett, hogy újra szerencséje lehet Szabadkának a szép és jeles művésznőhöz, s «hallhatjuk ezüst hangja aranyos trillait», «Sag hagyjuk áz abba, (felelte nagy mérgesen az ábrándozásra tótos dialectusával), nem tud m»ga valami. ócska mobilia.» A szép asszony boszúsága képzelődésemet nagyon lehangolta s mentem tovább szállást keresni. A közönség rajongva várja előadásunkat, mit holnap « Norma »-val kezdünk meg. Szabadka, november 2. Bérletünket tegnap kezdtük « Eljegyzés a lámpafény alatt» czímű új vígjátékkal. Bérletelőfizetésünk ezer forinton felül van. Mindjárt osztottunk is félhavi gagét. Az idevaló közönség csak a bohózatokat, éneket és a borzasztó szomorú darabokat szereti. Ezekkel pedig bajos leszen őket folytonosan ellátnunk, mert ezek nagy személyzetet igényelnek, mi pedig csakis Baranyiuéval és Palatkival szaporodtunk. Még hozzá operánk énekkara alig áll egy pár emberből s ezek is tanulatlanok, mert drátnától lettek szerződve. Ezért is eddig Normán kívül nem adtunk több operát. Szabadka, november 15. Beliczai ma még próbált velünk. Este is várjuk, — hát csak jön a hír helyette, hogy megszökött. Elvitte a társaság által rábízott bérletpénzt, s egyik-másikunk holmiját. Tőlem kedvenc darabomat aSenetteve marquisnot» lopta el. En mindig mondtam, hogy jellemtelen ember, de mivel nagy szája volt és