Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

De azért minden óvakodásunk dacára is majd elpusztultunk, miután a rozzant ladikocska egy helyén betódulni kezdett a hullámverés és pedig nem csekély rémületünkre épen a Duna közepén. Kétségbeesve mertük ki kalapjainkkal a vizet s aztán sapkáinkkal betömtük a lyukat. Esti 9 óra felé értünk el Győr alá, hol partra szálltunk és a gyepre ágyaltank, de aludni épenséggel nem bírtunk a temérdek szúnyog látogatásai miatt. Gönyőtől utunkat tengelyen folytattuk, de épen nem nyugodtan. Itt lerészegedett kocsisainkkal gyűlt meg bajunk, míg végre Károlyi a legszájasabbat felpofozta s ezzel beállott a csend és nyugalom. Utunk közben én Csesznek várának romjait tekintettem meg, melynek egy ablakmélyedésébe e hangulatos sorokat találtam bevésve L. D. aláírással: «Miért sóhajtozol Árpád hó unokája, ha látod Eldódid várát, mint letiporta vész, Nincs már vészes idő, ne sóhajtozz, béke mosolyg már Kis falaink közt is. Annyi veszélyek után.» B.-Füred, juh'us 26. Lendvai itt van s ma vendégképen lépett fel velünk az «Egy színész életében.» Szép közönségünk volt, részint Lendvai kedvéért, részint az esőzés miatt, mert itt akkor van csak közönség a színházban, a mikor kedvezőtlen időjárás folytán a közönség a színházba szorul. B.-Füred, augusztus 15. Mai előadásunkat a «Nagyidai Cigányoku-at Kisfaludy Sándor is megnézte, melyben én Csóri Ferke szerepét személyesítem. Ugy látszott, hogy az agg költő meg volt elégedve működésemmel, mert többször megtapsolt. Fekete ma váratlanul megérkezett hozzánk s itteni keresményünkből nemcsak hogy kifizette összes irántunk való tartozását, de még néhány száz forintot félre is tehetett maga részére. B.-Füred. auguœtus 19. Ma reggel felpakolt a társaság s elutazott Pozsonyba. Én és jvőm a legszívélyesebben váltunk meg Feketééktől, kinek helyettese gyanánt ma a helybeli borbélylyal inventariumot készítettem a színház ingóságairól s átadtuk Kisfaludynak, ki most is gondnoka a színháznak, melyet' a nemzet adakozásából építtetett. Azért is íratta rá homlokzatára : «Hazafisag a nemzetiségnek.)) Este egy kis tőzjátékot néztünk a Balatonon. B.-Füred, augusztus 20. Nagyon kevés ember lézeng már Füreden, de itt van még Bizai az ország bárója, meg Nagy Feri a volt színész, ki mostanában Bizai-féle arszlán, s többnyire kártyából él, de nagy urat játszik. Itt van még Kisfaludy Sándor is. Velők töltöm összes időmet. Kisfaludynak a színészet kedvenc beszélgetési tárgya, szívesen hallgatja darabjai felől való véleményemet, még szívesebben beszéli el, hogy melyiket milyen körülmények közt írta. Tudatta velem a füredi közönség és saját jó véleményét felőlem, s ajánlotta, hogy a nemzeti színháznál kopogtassak, ottani közben-