Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

járásáról is biztosított. Ha hajnalban nem jelenek meg a sétányon, úgy bizonyos, hogy Bizai vagy Kisfaludy sürgetve zörget fel álmomból és sétálni hí ! Győr, november 25. A mult hó végén költöztem be Győrbe, a hol már Szákfinét és néhány színészt megtelepedve találtam. Még most november végén is szép meleg napok lévén, jói szervezett társulatunk igen nagy pártolásnak örvend. Én és nőm a közönség kedvencei vagyunk. Nőm több kitüntetésben részesült, sőt Kovács Pál a jeles író, a közönség nevében több értékes ékszerrel tisztelte is meg. Én pedig jutalomjátékból 61 frtot kaptam, sőt képemet a casinó termében ki is függesztek közszemlére «Londoni koldusok»-beli -costümmel ábrázoltán. Győr, december 16. Nyáriasan meleg napjaink vannak. Jövedelmünk igen jó, — de jövőnk bizonytalan, miután a három igazgató három felé húz. Szákfi úgy látszik Pozsonyba visszakívánkozik ; Komáromi az Alföfdre akar menni, Szabó pedig, mint mindig légvárakat épít. Kár pedig e jeles társulatot szétoszlani engedni, mely méltó vetélytársa a nemzeti színháznak. Lendvai nejével nálunk vendégszerepel, — kész elismerni önként, hogy némely darabok nálunk jobban sikerültek, mint náluk Pesten. Nevezetesebb tagjaink a három igazgatón kívül: Szathmáriné, Hegedűs Lajos. Szigeti József, Almási Pista, Károlyi Lajos, Németi Gyuri. Győr, december 25. Legújabb darabunk a «Szökött Katona». melyet a hányszor adunk, mindannyiszor megtölti a házat, épen úgy, mint saisonunk kezdetén a ((Tisztújítás. Ma Karácson napján még oly enyEe az idő, mint tavaszkor. m. Győr, 1844 január 5. Hogy mily változékony az ember állapota, azt tegnapelőtt este óta tapasztalom, minthogy téli idényünk Győrött csak új évig biztosíttatott a részvénytársaság által, tehát új évre mindenki gondoskodott magáról. Directoraink közül Szákfi Pozsonyba megy vissza néhányad magával, Komáromi Hevesivel egyesül s Kecskemétre megy le, Szabónak nincs kivel társulnia, s minthogy ő húsvétra Szerdahelyivel akar operatársulatot alakítani és Szegedre vinni, tehát kénytelenségből Komáromival directoroskodik bár fél tőle, mint minden józan ember, midőn nincs közelében Szákfi, a ki megfékezze. Én mindezideig határozatlan vagyok, hogy melyik féllel tartsak. Tétlenségemben egész napomat az olvasókörben töltöttem, hol sajnálkozva olvastam azt, hogy az Athenaeum, legjobb lapjaink egyike, pártolás hiánya miatt megszűnik. De mint írja, azon örömérzettel rekeszti be folyamát, hogy a nemzeti színház helyes útra vergődött el s hogy az eredeti darabok vonzanak legtöbb közönséget, miben e lapnak nagy érdeme van. Hegedűs és Szathmáriné