Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

It beállította egész társaságát az újvárosi «Nador» vendéglőbe, hol aztán néhány napig kontóra ettünk-ittunk, s midőn szállást fogad­tunk jóremény fejében, otthagytuk bagázsiánkat a vendéglőben. Este a német operatársaság kegyelemből bebocsátott fényes előadásai megtekintése végett, mi ép annyira megbámultuk készleteik fényességét, mint a hogy megörültünk annak, hogy ők Győrből téli állomásuk elfoglalása végett utolsó előadásaikat tartották odaérkezésünk napjai­ban. Mi a német színtársulat eltávozása után rögtön megkezdtük előadásainkat. «Salusso Ceronaval». Egy garas tiszta jövedelem maradt a költségek kifizetése atán első bevételünkből! Hát még az előadás? Sem volt primadonnánkat, sem férjét Kálmánt nem tudtuk visszanyerni társulatunkhoz, pedig itt vártak már minket Győrött, de dacára, hogy látták, vagy tán épen mivelhogy látták tehetetlen­ségünket, oly követeléssel álltak elő, mit nem teljesíthettünk ! Elő­adásunk nem volt egészen silány : mert Deesi mint Quido eleget ordítozott, ekkor pedig még kelendő portéka volt a coulissaszakgató szavalat, Feketéné is ügyesen mozgott, de a kiállítás volt rend­kívül nyomorúságos. Rongycafatokba voltak burkolózva a marquise-k és grófok, a kiséret egy cédulahordóból állott s az egész személvzet alig tíz egyénből, kik ha a színpadon voltunk is egyszerre, meg­szokván a falusi színpadokon, összebújtunk egy csoportba. En nagyon furcsán néztem ki. Remete szerepet adtam egy kifordított rongvos köpönyegben, birkagyapjú szakállal és öreges parókával. Ilyen volt első fellépésünk a győri színpadon a fényes német társaság után. Hanem aztán jött is ránk olyan bírálat, mit sohasem felejtek, a szelídebb kitételek közül való ez az idézet: «Az ilyen kaszakapa kerülőknek, legkisebb büntetése volna egy heti börtön ». Es mégis mi lett belőlünk ? Ezen színtársulat alapította meg a győri színpadon a magyar szíuészetct. s elmondogatták nem sokára, hogy még ilyen jó magyar társulat nem volt soha Győrött Vasárnapi és keddi elő­adásunkra kiosztogattunk vagy 80 szabadjegyet a "fiatalság közt s előszedtünk egy pár vígjátékot, a minek jobban megtudtunk felelni. Lett aztán taps és kihívás. Midőn e fölötti örömünkben a keddi előadás után egy kis korcsmában mulatnánk, úgy éjfél felé benyitja az ajtót egy köpenybe burkolt férfi ezen szavakkal : «Kell-e színész ?» Egyszerre többen felkiáltánk «Leudvai !» Egészen váratlanul meg­hasonolván Egressivel Pesten, Lendvai otthagyta a nemzeti színházat s vidékre jött vendégszerepelni. Legelőször Győrött kivánt fellépni, hol még sohasem működött. Rendkívül kedvesen fegadta őt a közön­ség és szíuésztársulat. Náluuk is maradt három hétig 8 frt fellépti díjjal, mely idő alatt Hevessi társasága keresztül utazván Győrött, ennek jobb tagjai is hozzánk csatlakoztak, Lendvai rendezése alatt, dús jövedelmeink mellett, annyira gyarapodott társulatunk művészi ereje is, hogy elismerve azt, miszerint eddig a győri színpadon egyetlen ily jó magyar társulat sem működött, részvénytársulat

Next

/
Thumbnails
Contents