Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

alakult Győrött, mely elhatározta' részvények ákal biztosítoí társulatunkat a jövő böjttől kezdve, mely részvénytársulat nem csak hogy fennállott s biztosította a magyar színészet lételét Győrött néhány hónapig évenkint, de a német város meginagyarosítására'is nagy befolyással volt. Később Megyeri is eljött hozzánk hosszabb vendégszereplésre Győrbe, ő azonban korántsem tudta azon lelkesedést előidézni, mit Lendvai. El is hagytuk Győrt s Megyerivel átköltöztünk Komáromba, hol három heti időzésünk után a beállott farsang következtében a táncvigalmakhoz elbarác*olták tőlünk az egyetlen termet, s mi kénytelenek voltunk pesti vendégünkkel tovább vándorolni. Szőnybe 1841 január végén költöztünk át Komáromból gyalogosan a Duna jegén, a miután a kegyetlen hideg dacára nem volt tanácsos a jégen kocsival átjönni, Szőnyben pakoltuk fel kocsijainkra holminkat, s onnan három napig tartó zord hidegben vánszorogtunk el Szombathelyre. Ez utazás kellemetlenségét Megyeri kedves humora enyhítette, ki midőn látta, hogy a hideg miatt majdnem meggémberedünk (kivált azon része a fiatalságnak, melynek téli gúnyája nem volt a legvastagabban kibélelve) így szólott : « Ejnye fiúk, micsoda léhaság az? Szálljatok le rögtön, menjünk gyalog s majd felmelegszünk ». Leparancsolván a kocsiról, maga köré gyűjtötte a társaság ifjabb férfitagjait s előszedte kedves anekdotáit. Elgyalogoltunk aztán vele mértföldeket is, s nem jutott eszünkbe a kedves öreg mellett a fagyasztó hideg. Néha-néha be Í3 vezetett egy-egy útszéli korcsmába s megitatott velünk egy kis meleg bort vagy papramorgót. Vezérlete alatt nekimentünk volna a Jegestengernek is. Ezen időszak volt fiatal színészkoromban a legtanulságosabb. Megyerivel való pályázásom nagyon elősegítette színészi előhaladásomat, neki én igen sokat köszönhettem. Komikus alakjai, mesteri körvonalai egy új világba vezettek. De nemcsak tőle tanulni, de vele társalogni is csupa élvezet és gyönyör volt. Szombathelyen húztuk ki azt az időt, míg a böjtre vissza kellett mennünk Győrbe, hol a részvényes társulat igazgatósága egyrészt kedvet akart ébreszteni a magyar színészet iránt részvényesei körében, másrészt meg akarta mutatni, hogy tudja is pártolni, akarja is segélyezni a színészetet — az esetben, ha az érdemesnek mutatja magát erre. Vendégeink voltak a nemzeti színháztól Győrött Lendvainé, Egressi Gábor és Laborfalvi Róza. Vendégjátékosaink figyelemmel kisérése s kivált Megyeri tanácsai és alakításai tanulmányozása folytán anynyira előhaladtam, hogy a győri részvénytársulat 40 frt havidíjat szavazott meg, mi az akkori pénzérték szerint igen szép honorárium volt. Míg nevezettek nálunk vendégszerepeltek, igazgatónk Fehérvárra utazott s felszólítá a fehérvári közönséget, hogy ne maradjon el ezen város Győrtől. Fehérvár tudvalevőleg egyik bölcsője volt a magyar színészetnek, ép ezért a felhívás nem is hangzott el eredmény nélkül. Legott színpártoló részvénytársulatot szervezének s mi