Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

Dianes nem fejeztetett le, hanem szemeit szúrták ki.» «Csak né okoskodjék amice, tegye csak a íait mondottam.» «De hát aztán hogy legyen az?» «Majd meglátja estére ; ha megjövök, elrendezem. » Már ekkor künn volt az ajtón; még egyszer megcirógatta kölykes agarát. «Szegény állat, sokat szenvedtél úgy-e. míg nem láttál?! Énnek a párának édes fiam, különösen jó puhára főzzetek egypár font húst, hadd erősödjék meg», monda nejéhez s magához szólítva izmos vizsláit, eltűnt. Boldog állat! Fekete összes társulata nem látott a legközelebb lefolyt két hét alatt egy pár font főtt húst ! Este előadtuk a «Speculatio pénz nelkül» című darabot imígy-amúgy, melynek végeztével a közönség csak megmaradt ülőhelyén és várt. Fekete csodálkozva kérdi tőlem, hogy mire vár a közönség, s miért nem indul haza ? Hát a tableau ! felelém Ekkor jutott eszébe először, hogy ő tableaut is hirdetett. «Most mit tegyünk? — kérdem én.» «Csak öltözzenek fel amice rögtön magyar costümbe, míg én elszaladok a patikába görög tüzért !» Felöltöztünk úgy a hogy tudtunk, illetőleg a hogy lehetett, rögtönözve, a gadrobenak csúfolt rongyokba, míg Fekete a gyógytárból visszaérkezett, magával hozván két csizmadia legényt. Kiválasztotta közülünk az egyik újonc színészt, a ki stikkelt nadrágban és fakó tógába volt öltözve rókc'.prémes kalpaggal «No amice — monda — maga lesz Dienes a nádor, mert maga jól néz ki, csak kár, hogy bajuszt nem festett; no nem teszen semmit, csak álljon ide középre, önök pedig barátaim — szólt a csizmadiákhoz — fogjanak íme egy-egy kardot a kezökbe. ez az úr majd lehajtja fejét és vágják le !» A két csizmadia legény elakart szaladni, úgy megijedtek, hogy milyen gonosz helyre hozták őket, hogy gyilkosságot akarnak velők elkövettetni! «Hisz ez csak komédia, barátim — nyugtatá meg őket Fekete, csak úgy tesznek, mintha vágnák, de azért nem vágják ám. No amice csak hajtsa meg a fejet. A gyertyákat pedig el kell oltani, hogy a görögtűz hatása nagyobb legyen !» «Hat én mit tegyek ?» kérdem Feketét, mialatt még ő is magára rántott valami rongyot pantallonjához. «Mi amice ketten intrikus pofát vágunk, s két oldalt leskelődünk, németes öltönyünkhöz ez épen illeni fog. No megvagyunk ? Igen ? Most húzzák fel a cortinat!» Felhúzzák H függönyt. Pokoli sötétség tátong a közönségre, mely a hosszú és türelmet fogyasztó várakozás után azt hitte, hogy valami nagyon szépet fog látni. A cigányok mindegyre húzták a szép szomorú melódiát, mit már tudtak, hogy a tableauhoz szükséges, a korom 3ötétség azonban csak nem tágít, bárha a directorné teljes erővel gyújtogatja a görögtüzet, de az nem akar sehogysem meggyulladni. A közönség tombolása rábírja az igazgatót arra, hogy végre ott hagyja gyilkos stellungját s kiugrik, hogy segítsen feleségének meggyújtani a görögtüzet. Végre a közönség beleunva a sikertelen várakozásba, mialatt untalan erős ócsárlásokkal illették az igazgatást — elindult hazafelé. Az eltávozók közül