Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

to egy vastag pék mester jött segítségünkre, kinek hozzája uiásávaí sikerült is meggyújtani a görögtüzet,' mikorra Dienesünknek megfájdult a nyaka, a csizmadiáiknak is a karja s ott hagyták állásukat. A mint Fekete észrevette, hogy tüzet fogott a világítóanyag, hirteleif felrántja a kortinát, a vastag pék pedig megfeledkezve a tervezett tableau komolyságáról,, kirohan a színpadra s onnan kezd kiáltozni, hogy «jöjjenek vissza, mert meggyulladt a görögtuz». De biz ekkor már csak néhány gyerek és cigány volt a színházban s azok jót nevettek velünk együtt a görögtűzfénynyel megvilágított pék vastag alakja felett ! Ez esemény után nem is nézett felénk senki Szigetvárott, végre én is átláttam, hogy nincs többé vesztegetni való időm Feketével ; tűrtem, szenvedtem vele eleget, nem tántorodtam iránta való hűségemben s elgondolám, hogy elmegyek néhány hétre haza Halasra, onnan pedig valamely jóravaló társulathoz. Őszintén előadván tervemet, 30 frt fíxumot és jutalomjátékot Ígérvén, rábírt arra, hogy Atádra, onnan pedig Csurgóra elkísérjem, hol szívesen látott vendégek voltunk. Május elején Fekete színésztoborzó útra indult, mialatt mi négyen hátramaradottak néhány apró darabot adtunk elő, s egyesülve az újoncokkal Csáktornyára mentünk, miután azonban itt helyiséget nem kaphattunk, bementünk Horvátországba, hol igen szívesen látott vendégek voltunk és igazi testvéri szeretettel karolták fel a horvátok a magyar művészetet, különösen táncos előadásaink tetszettek, melyeket az akkori leghíresebb táncos Fitos rendezett; hátha még énekes előadásokat tarthattunk volna, melyek akkor a vidéki magyar színészetnél még nem igen divatoztak! Várasd volt főállomásunk, hol roppant közönség előtt szabad ég alatt adtuk Sobrit. Innen gyakran kirándultunk a fürdő-évad alatt Toplicára és Csáktornyára. Horvátországban két út állott előttünk : vagy bemenni Zágrábba, vagy visszatérni Zalába. Győzött honvágyunk. Zala-Egerszegen Munkácsi társulatával jöttünk össze s a zalamegyei nagygyűlések alatt ott együtt működtünk esténként ; nappalonként pedig hallgattuk Deák Ferenc kitűnő beszédeit, melyekben israerteté a bevégzett országgyűlés eredményeit. Egerszegről Körmendre s innen Szombathelyre mentünk, a honnan, miután megvált tőlünk primadonnánk Kálmánné és első szerelmesünk Kálmán, kénytelenek voltunk kisebb helyekre menni u. m. Mihályiba, Csornára stb. Mikor legnagyobb volt szegénységünk s legkétségbeejtőbb helyzetünk, Feketének akkor jött legvakmerőbb gondolata, — ez különben neki szokása volt, — hogy t. i. bevigye társulatát Győrbe, mely városban már a legjobb magyarországi, sőt több előkelő bécsi német társaság is megfordult. Győrbe 1840 október havában értünk a legnagyobb szegénységgel küzdve, elannyira, hogy az egész társulatnak mindössze csak öt garasa volt, melven Csornán némi élelmi szert vettünk. Fekete