Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)
gyáritásókból adódó, a szituációt és a jó megértést zavaró szövegkülönbózóségeket egy-egy gyors helyzetfelismeréssel, helyénvaló mondattal kellett áthidalni. Ehhez volt szüksége a színésznek a súgó segítségére. A súgáson kívül azonban más kötelessége is volt a súgónak. Az ó felügyeletére bízták a különféle könyveket, mint pl. az ún. főjegyzőkönyvet, amely magában foglalta a játszó személyek színpadi viseletét, a játékhoz tartozó kellékeket, s ezeken felül rögzítette még a játszott darab terjedelmét, előadásainak számát. 0 gondoskodott a különböző kézírásos és nyomtatott darabok, a különböző kiszerepezett példányok megőrzéséről, szükség szerint lemásoltatta a játszásra került darabokat. Már a felsoroltakból is világosan kitetszik, hogy a súgónak nemcsak esti, hanem nappali kötelessége is volt bőven. Mindezek a feladatok pedig értelmes, a színpadi gyakorlathoz értő embert kívántak. Mivel ők voltak egy-egy társulatnál azok, akik központi helyzetüknél fogva a színésztrupp életére vonatkozóan a legtöbb adattal szolgálhattak, nem feledkeztek meg arról sem, hogy az általuk legfontosabbnak vélt, sokszor ugyan hiányos, de minden esetben értékes adatokat évenként kis könyvecskében a közönség elé vigyék. Már csak azért is szívesen tették ezt, mert a kötetekből befolyt összeg szerény, de biztos pótlása volt fizetésüknek. Ilyenek voltak a fönt emiitett, Könyves Máté által is kiadott zsebkönyvek, amelyek közül való az itt közölt 1834— es is. 1833—tói kezdődően már több adatunk van Könyvesre vonatkozóan, amelyek szintén csak azt bizonyítják, hogy míg másokkal felváltva ellátta a súgó tisztét, addig többször színpadra is lépett. 1833. október 31-én fellépett Pály Elek jutalomjátékán, Börstein hősijátékában, a Zsigmond király álma, vagy: a siklósi leányok c. darabban, s Perényi Pétert alakította. A fennmaradt színlapok tanúsága szerint ez év hátralévő részében még nyolc kisebb szerepet játszott el. Ezek közül kettőt érdemes név szerint is kiemelni. Az egyiket, a Nemest Charlotte Birch-Pfeiff er Szapári Péter,
