Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)
vagy; Budavár visszavétele a töröktől c. darabjából azért tartjuk említésre érdemesnek, mert Könyves "nemes társait" az előadáson Farkas József és Szöllősy Lajos alakították. Az utóbbiak voltak a társulat táncmesterei, akik pár év múlva a Pesti Magyar Színháznál is sikeresen látták el ezt a feladatot. Elképzelhető,hogy ezek táncos szerepek voltak, s akkor a Farkas és Szöllősy mellett való fellépés Könyves sokoldalú használhatóságát bizonyítja. Még valószínűbb ennél, hogy kényszerhelyzet adódott, szükségből bárkire, akinek színpadi gyakorlata volt, ki kellett osztani e kis szerepeket. Ez viszont mindjárt fényt derít arra is, hogy miként juthatott a súgó is szerephez. A kényszerhelyzetből adódó szereposztást támasztja alá Bayer Józsefnek egy korabeli kritikából vett idézete, mely szerint egy másik előadáson (Fáy Két Báthory, 1833. 12. 5.) részben a gyenge mellűnek mondott Könyves miatt füstbe ment ez I. fv. nagy dialógusa, Könyves-Kovacsóczy ugyanis nem tudott megbirkózni a színészileg, fizikailag egyaránt nehéz feladatot jelentő szereppel. Könyvest tehát nem tartották jó színésznek. 1834-ben Könyves meg is vált a budai társulattól, amelyet - valljuk be - nem nagy veszteség ért ezáltal. Távozása azonban nem mond ellent annak, hogy 1834-ben jelentette meg azt a fontos súgókönyvet, amely a történetírási kísérlete't is tartalmazza. A zsebkönyveket ugyanis kialakult szokás szerint új évkor adták ki, az évadnak pedig húsvétkor volt vége. Itt kell megjegyeznünk, hogy 1834-es Játékszíni koszorúját mint a Fáy - Döbrentei igazgatása alatt álló társaság ügyelője adta ki. Színháztörténetének bevezetőjéből tudjuk, hogy szemevilága megromlott, s ezért a súgást más munkakörrel kellett felcserélnie. így elképzelhető, hogy nagyobb feladatokat kapott az előadások betanításában, lebonyolításában. Bár az ügyelői feladatkör betöltése csak a Nemzeti Színházban válik majd gyakorlattá, nyilván e munkakört is igyekeztek már előbb kialakítani, VT