Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

V. fejezet - Az államosított Fővárosi Nagycirkusz első tiz éve

előadásokban is, ahol lényegében cirkuszi számok domináltak; hogy a bohócok sokszor félórás szöveges tréfákat adtak elő s ebben a testi játékokat szinészi munkával helyettesitették. Megállapíthatjuk, hogy a budapesti cirkusz 1950-1960 között lényegesen eltért attól a műfaji követelménytől, melyet keleten és nyugaton mint időtállót minden cirkuszi müsorpolitika tiszteletben tart,leginkább a közönség igényétől vezettetve. A Fővárosi Nagycirkusz előadásainak műfajtól való eltérését, nivócsökkenését, még az alábbi tényezők segítették elő: Az ötvenes évek elején a magyar műsorok külföldi számok beiktatása nélkül egyhangúakká lettek (ügynök bojkott). Ezen más elemek beiktatásával kívántak segíteni. Rontotta az előadások színvonalát a cirkuszi munkában megmutatkozó igénytelenség, dramaturgiai bizonytalanság. A cirkuszi aktualitás műfajszerűtlen hajszolása nemcsak a személyi kultusz műsorpolitikai nyomásának következtében lépett fel, hanem azt a varietémüsorra való törekvés is erősítette. Ebben az időben a cirkusz élvonalbeli bohócai többször felléptek a pesti varietékben is, tréfáikat ott is eljátszották. Az ilyen fellépések a bohóctréfák szövegigényét növelték. Lassan-lassan a cirkuszi tréfák is felvették a kabarétréfák formáját, többször szinész szereplők is belekerültek azokba (Marietta, Vay Ilus, Keleti László, Bilicsi Tivadar stb.). A felsorolt jelenségek, a műfajtól való eltérés ellenére az állami Fővárosi Nagycirkusz munkájában találhatunk ez időben számos igen pozitiv törekvést. Az államosított cirkusz szakitott a tőkés korszak üzleti felfogásával, amely szerint Pesten nem szerepelhetnek egész külföldi cirkusz együttesek. A csehszlovák, a lengyel, a szovjet, a német, a kinai és más cirkuszok fellépései bemutatták közönségünknek a mai keleti és nyugati artisták - 68 /