Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

V. fejezet - Az államosított Fővárosi Nagycirkusz első tiz éve

műsorainak fajtáit, hozzászoktatták korunk nézőit más népek cirkuszi játékaihoz. Fontos törekvése volt az FNC-nek, hogy fokozni kivánta a cirkusz látványosságát. Ez - igaz - nem egyszer a revüsitésben mutatkozott meg, de más szempontból hasznos volt, pl. a magyar artistaszámok rekvizitum és kosztüm kiállitásában, mert növelte a szám nivóját, művészi hatását. A cirkusz vezetősége szocialista módon kivánt gondoskodni az artistákról; öltözők, melegfürdő, tartózkodó, kulturált környezet létesítésével. Megszüntették az ügynöki uzsorát, nem engedték meg, hogy az artisták műszaki munkával, technikai feladatokkal foglalkozzanak, igy számuk fellépési szinvonalát csökkentsék; a cirkuszoan művészek és műszaki dolgozók, dolgozók és cirkuszvezetők között baráti légkört teremtettek. Az államositás utáni első évtized mélyreható változásokat eredményezett a pesti cirkuszi terület életében, művészi munkájában. 1954. január 1-én, az állami státus létesitésekor megszűnt a művészek létbizonytalansága, az állami impresszálás megteremtette a számok és a cirkuszi műsorok külföldi cseréjét. Ettől az időtől kezdve sok szám és együttes jutott el a szocialista és a tőkés országokba, megfelelő nivót képviselve. Kialakult az a kettősség, hogy mig a magyar cirkuszműsorok külföldön többször megérdemelt sikert arattak, addig a pesti közönség alig élvezhette a szinvonalasabb magyar artistaszámokat. Az 1950-ben létesülő Állami Artistaképző Iskola néhány év után egyre jobban éreztette jelenlétét, jó és kiváló magyar számokat adva a területnek (5 Villám, Vidos Eva, Székely Szilárd, 5 Hunor stb., stb.). Az iskola működését ebben az időben akadályozta, hogy a cirkuszvállalat és az iskola között nem volt meg a szükséges szoros kapcsolat, igy a lehetősegek és a szükséglet kettévált. - 69 -