Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)
V. fejezet - Az államosított Fővárosi Nagycirkusz első tiz éve
"kulákverő" és "Tito ellenes" bohóc tréfákat sugalmazott; túlzottan szövegesitette a cirkuszt, rákényszerítve a műfajtól való mind nagyobb távolodásra. (9) Az első tiz év műsorpolitikai gyengéit növelte, hogy a művészeti szakemberek munkája nem volt eléggé tervszerű, összehangolt, elvileg megalapozott. Kevés volt a tapasztalat, nem álltak rendelkezésre átfogó műsorpolitikai elképzelések a cirkusz gyakorlati vezetéséhez. A cirkuszi előadás tervezésénél is leginkább az anyagi meggondolások kerültek előtérbe. A magyar számok ós cirkuszmüsorok fejlesztésénél jobbnak tartották a külföldi (nem is mindig cirkuszi) számok és együttesek felléptetését. E következetlen müsorpolitikára mutat rá a tiz év előadásainak tanulmányozása, különösen azok műfajszerűségét illető rendezői és dramaturgiai kérdésekben. 1949 és 1959 között a Fővárosi Nagycirkuszban összesen 55 műsort mutattak be. 32 előadásban a cirkuszi artisták munkája dominált. (Ebből 9 teljesen, vagy nagyrészt külföldi artistákból álló együttesek bemutatkozása volt.) A tiz év alatt összesen 22 esetben szerepeltek vegyesmüsorban magyar és idegen nemzetisegü artisták. Keretes revümüsort adtak 14 esetben olyan tartalommal, melyben a táncos keret, a fellépő, nem cirkuszi művészek domináltak. Nyolc esetben kabarészerü műsort láthatott a közönség (ezek között volt szinészmüsor, énekes, táncos együttes fellépése, de volt pl. pankráció is!), egy esetben operett előadás részére használták fel a cirkusz porondját. (10) Az arányok a felsorolt számokban önmagukért beszélnek. Ha a 32 cirkuszi müfaju előadásból levonjuk a külföldi együttesek által teljesitett kilencet, akkor a százalékos arány 60:40 a nem cirkuszi jellegű előadások javára. A 60 % olyan műsor,mely eltér a klasszikus cirkuszi hagyományoktól. Ehhez hozzátehetjük, hogy az FNC-ben ebben az időben gyakori volt szinészek szerepeltetése olyan - 67 -