Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

IV. fejezet - A Fővárosi Nagycirkusz munkája 1945-1949 között

nálva részben a Fényes által kidolgozott cirkuszvarieté, de még régebbi ligeti hagyományokat is. Jelenetben léptetik fel a népszerű pesti kabarészinészt, Salamon Bélát (

Salamon és a 16

). s ehhez a nagy, bohózatszerü jelenethez kapcsolják a szokásos cirkuszi műsort kerékpár-akrobatákkal, ugró csoporttal, levegő számmal, lovas idomitással és egy kilenctagú humoros tánc-ének-zene csoport felléptetésével. Ez a műsor semmiféle jelleggel nem rendelkezett, hiszen magába olvasztotta a terézvárosi kabarét, a ligeti cirkuszműsort és a Royal Revüszinházból ismert énekes, táncos, zenés revüjátékot. A műsornak a közönség előtt nem volt megfelelő sikere, az artisták pedig még nagyobb elégedetlenséggel tekintettek az FNC munkája elé. Az 1947-es szezon FNC cirkuszi műsorainak zárása után artista körökben, a szakszervezetben, az ügynökségekben és a cirkuszi vállalkozók szövetségeiben éles nézeteltérések lobbantak fel, viták folytak. Az artisták mintegy 20 %-a kenyér, munka nélkül állott. A szakszervezet, a SzOT karácsonyi akciója segitette ugyan némileg ezt az Ínséget, azonban ezek lényeges változást a tél folyamán nem hoztak. Fordulat az artista területen munkahely, bér, jogok és kötelességek területén akkor történt, amikor 1948 februárjában a szakszervezet és a cirkuszi vállalkozók között megkötötték az első kollektiv szerződést. A kollektiv szerződés megkötését éles harcok előzték meg. 1948 januárjában a cirkuszi artisták és a zenészek felvonultak Budapest utcáin. A felvonulás tábláin ilyen feliratokat lehetett olvasni: "Harc a kenyérért", "Artista munkahelyeket" stb. Az egyik táblán azt közölték az artisták, hogy "Addig dolgozunk az utcán, ameddig nem dolgozhatunk a moziban". (A mozivarieté bevezetése - mint gondolat - azért került napirendre ezeken a vitákon, mert az artisták kiszorultak a cirkuszokból és varietékből.) - 54 -