Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

IV. fejezet - A Fővárosi Nagycirkusz munkája 1945-1949 között

IV» fejezet A Fővárosi Nagycirkusz munkája 1945-1949 között A második világháború utolsó esztendei, a hosszú budapesti ostrom nem kimélte a magyar cirkuszokat és artistákat sem. Artistáink jórésze ezen események során szétszóródott; egyesek vidéken, mások külföldön rekedtek; számos cirkuszi embert deportáltak vagy megöltek, sok szám külföldön vesztegelt. Budám még tartott az ostrom, messziről dörögtek az ágytik, amikor az erzsébetvárosi SZDP helyiségben összejött néhány pesti artista és vállalkozó, hogy meginditsa a cirkuszi munkát. A szervezkedők között hangadó volt Göndör Ferenc akrobata (Magyar csoport), Göndör Miklós (Corodini bűvész); ott voltak Árvái Rezső vállalkozó (régebben cirkuszi konferansz), Szentiványi Kálmán, a MAE korábbi elnöke, Hajnal Elemér varieté táncos, Drumár Béla bűvész és mások. A megbeszélés két témát érintett: a pesti cirkusz- és varietéélet meginditása, valamint a Fővárosi Nagycirkusz üzemének megszervezése. A Göndör testvérek és Árvái Rezső vállalták, hogy megszerzik a Szociáldemokrata Párt ajánlását a cirkusz bérletére; Szentiványi, Hajnal, Drumár pedig felkeresték a Pesten élő artistákat a MAE munkájának megszervezése érdekében. (1) A pesti harcok elültével, az ország teljes felszabadításával egyidejűleg éledni kezdtek a vidéki cirkuszok is. Tizenhat sátoros vándorcirkusz kel útra az ország különböző területeire; artista csoportok lépnek fel a Vörös - 48 -